2008. április 27., vasárnap

Felfújt retek

Nem tudom, létezik-e olyan étel, hogy „retekfelfújt”, majd utána nézek és kipróbálom, de hogy "felfújt retek" van, az biztos. Onnan jutott eszembe, hogy az idei tavaszon mintha többen panaszkodnának a környezetemben a retek minőségére. Pontosabban arra, hogy a kis csokrocskák végén másnapra néhány piros színű leeresztett lufit találnak. Itt különösen igaz az „amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra mondás.”
Számtalan módon lehet védekezni a jelenség ellen, leginkább úgy ha mi magunk termesztjük, vagy megbízható ismerőssel termesztetjük. Ha egyik sem működik, csíráztassunk retekmagot!

Én az utóbbit űzöm, mert bár a végeredmény nem piros, nem fehér, nem kerek, nem hosszúkás, nem lehet harsogóan beleharapni sem – de intenzív retekíze van! Ráadásul a retek jellegzetes, erős zamata is jelentkezik ízlelőbimbóinkon. Talán még egészségesebb is, de erre azért nem mernék retket venni.


Retekcsíra
A retekmagokat beáztatom néhány órára, majd a háromemeletes csíráztató tálamban szétterítem őket. A legalsóba teszek egy kis vizet, ez fog felfelé párologni. A tetejét letakarom egy tányérral. Minden nap legalább egyszer lezuhanyozom a tálkákat friss vízzel. Néhány nap és sarjad a vetés!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése