Valahogy lerí a fejemről az ismeretterjesztő hajlam, ugyanis gyakran szólítanak meg idegenek a piacon, hogy adjak nekik valamilyen zöldség-tanácsot.
Nem is haragszom ezért, én is tanácstalanul (de boldogan) nézegetek tengerparti országok halpiacain, ahova érkezésem utáni első hajnalon azonnal levágtatok.
De a legjobb az, amikor maga a kereskedő fogja meg a karomat, magához húz és miközben a kezemben levő spárgára bök, azt suttogja: "Az Isten szerelmére, mondja már meg hogy mit csinál ezzel?" Na, ekkor előugrik belőlem a poroszos tanár, előkapom a kosaramból teleszkópos nádpálcámat, térdemre fektetem a kofát és alaposan elfenekelem. „Csúnya, rossz kereskedőbácsi! Hát szabad olyasmit árulni, amiről nem is tudod hogy micsoda?! És ha legközelebb kicsi fehérporos zacskókat kapsz a nagybanin, azt is eladod nekünk?”
A leggyakoribb vásárlói kérdés a spárgával kapcsolatban ér (második helyen a szerecsendió és virága van, harmadik a padlizsán). A minap is heves csuklómozdulatokkal mutogattam egy idős úrnak, hogy fejétől a lábáig hogyan pucolom meg a spárgasípokat. Azt mondta, ő 73 éves és még soha nem evett ilyesmit, de régóta szemez már vele, mert nagyon érdekli hogy milyen lehet. Most az én rábeszélésemre vett is fél kilót.
Tegnap pedig a buszon méregette egy kíváncsi utastársam a félig nyitott táskámat, amelyből egy csomag zöldspárga nézegette a világot.
Számomra ez a legizgalmasabb zöldségféle, miatta (is) várom a tavaszt. És még látványnak sem utolsó, legszívesebben vázába tenném és szobanövényként dédelgetném. Hősies növény ő, állva szeret meghalni, nem pedig fekve mint a spagetti. Ezért sem helyénvaló, hogy a spárgafőző fazekat sok helyen spagetti-főzőkén adják el. Ilyen fazék után évekig szaglásztam a boltokban, míg sikerült végre találnom. Magas és keskeny, belül füles szűrőedénnyel. A megtisztított spárgasípokat beleállítom, és annyi vízzel töltöm fel, hogy az értékes spárgafejek még kilátszódjanak a vízből, csak a gőz érje őket. Kevés sót és csipet cukrot kell beleszórni a vízbe, ezt tanácsolják a gasztrokémikusok.
Az idén megbeszéltem magammal, hogy át fogom emelni passzív szókincsemből az aktívba a csirág és a nyúlárnyék szavakat, amelyek szintén a spárgát fedik. A nyúlárnyék különösen foglalkoztat, vajon hány nyúlfülárnyék tesz ki egy sípárnyékot? És párban vagy szimplán kell számolni?..
Nem is haragszom ezért, én is tanácstalanul (de boldogan) nézegetek tengerparti országok halpiacain, ahova érkezésem utáni első hajnalon azonnal levágtatok.
De a legjobb az, amikor maga a kereskedő fogja meg a karomat, magához húz és miközben a kezemben levő spárgára bök, azt suttogja: "Az Isten szerelmére, mondja már meg hogy mit csinál ezzel?" Na, ekkor előugrik belőlem a poroszos tanár, előkapom a kosaramból teleszkópos nádpálcámat, térdemre fektetem a kofát és alaposan elfenekelem. „Csúnya, rossz kereskedőbácsi! Hát szabad olyasmit árulni, amiről nem is tudod hogy micsoda?! És ha legközelebb kicsi fehérporos zacskókat kapsz a nagybanin, azt is eladod nekünk?”
A leggyakoribb vásárlói kérdés a spárgával kapcsolatban ér (második helyen a szerecsendió és virága van, harmadik a padlizsán). A minap is heves csuklómozdulatokkal mutogattam egy idős úrnak, hogy fejétől a lábáig hogyan pucolom meg a spárgasípokat. Azt mondta, ő 73 éves és még soha nem evett ilyesmit, de régóta szemez már vele, mert nagyon érdekli hogy milyen lehet. Most az én rábeszélésemre vett is fél kilót.
Tegnap pedig a buszon méregette egy kíváncsi utastársam a félig nyitott táskámat, amelyből egy csomag zöldspárga nézegette a világot.
Számomra ez a legizgalmasabb zöldségféle, miatta (is) várom a tavaszt. És még látványnak sem utolsó, legszívesebben vázába tenném és szobanövényként dédelgetném. Hősies növény ő, állva szeret meghalni, nem pedig fekve mint a spagetti. Ezért sem helyénvaló, hogy a spárgafőző fazekat sok helyen spagetti-főzőkén adják el. Ilyen fazék után évekig szaglásztam a boltokban, míg sikerült végre találnom. Magas és keskeny, belül füles szűrőedénnyel. A megtisztított spárgasípokat beleállítom, és annyi vízzel töltöm fel, hogy az értékes spárgafejek még kilátszódjanak a vízből, csak a gőz érje őket. Kevés sót és csipet cukrot kell beleszórni a vízbe, ezt tanácsolják a gasztrokémikusok.
Az idén megbeszéltem magammal, hogy át fogom emelni passzív szókincsemből az aktívba a csirág és a nyúlárnyék szavakat, amelyek szintén a spárgát fedik. A nyúlárnyék különösen foglalkoztat, vajon hány nyúlfülárnyék tesz ki egy sípárnyékot? És párban vagy szimplán kell számolni?..
Jó hogy terjeszted az igét! A spárgáért érdemes!
VálaszTörlésK.
és sütve jobb, vajon, sóval, cukorral, hogy karamellizálódjon, nyamm. persze azt a szagot, ami utána jön, azt nem lehet megúszni :)
VálaszTörlésNa, ezt kipróbálom!
VálaszTörlés