Konyhasónapló 2.: Konzervből házi kosztot

Ahogy korábban ígértem, ismét belemerítek a 60-70-es évekbe a Színe-Java sorozat egyik szakácskönyvéből, amelynek címe: "Konzervből házikosztot".

"Az ipari termelés növekedése következtében a nők foglalkoztatottsága egyre növekszik és ezért a második műszak munkájának megkönnyítésére a háziasszonyok figyelme is a tartósított élelmiszerek, elsősorban a konzervek felé irányul.”
„A háziasszony fáradságot és időt takarít meg, a család pedig változatos és ízletes ételeket kap. A felszabadult időt együtt tölthetik a család tagjai pihenéssel, szórakozással.”

(Nem úgy hangzik az egész, mintha egy mai porszívó- vagy teleshop ügynököt hallgatnánk?)

Ezt a házikoszt dolgot lefordítom azoknak, akik a rendszerváltás után születtek: A Szocializmus Anyukája a Szocializmus Apukájával két gyermeket nevelt a lakótelepen. A Szocializmus Gyermekeit reggel beadták a szomszédos bölcsibe vagy az iskolába, majd a munkahelyükre siettek.
Valamennyien a menzán ebédeltek, de a Szocializmus Apukája, aki eredetileg parasztcsaládból származott, első generációs munkásember volt, tízóraira elővette a vidéki rokonok által küldött szalonnát, harapott hozzá egy kis kenyeret, és a nagyapjától örökölt bugylibicskával hagymát is szelt hozzá. Amikor visszament az esztergapadhoz így sóhajtott fel: „Ha nyugdíjba megyek, veszek egy kis vidéki házat, nyári konyhával!”

A Szocializmus Anyukája is első generációs munkásnő volt, de mit lehetett tenni, az ura a gyárban kapott munkát, így neki is le kellett mondania álmáról, hogy a faluban lesz majd egy takaros kis házuk, elöl virágos- hátul konyhakerttel, mindketten a téeszben fognak dolgozni, este pedig a háztájiban tevékenykednek. Biztosan jól boldogultak volna, hiszen ő lánykorában 150%-ra teljesített a traktoroslányok között!
(Azért a Szocializmus Anyukájának az nagyon tetszett ám, hogy a lakótelepen csak megnyitotta a csapot és már folyt is a falból a meleg víz, vagy hogy reggel nem kellett a hidegben a kályhával bajlódnia, hogy meleg legyen, mire felkel a család!)

A Szocializmus Anyukája munka után rohant a gyerekekért, s miközben hazavonszolta őket, belépett az ABC-be, vett 3,60 Ft-os kenyeret és üveges tejet. Ha kicsik voltak még a gyerekek, a pénztáros a tejjegyre behúzta az ikszet.
A szocializmus ideológusai szerint ezután a családnak haza kellett volna menni, átöltözni, majd együtt lesétálni a lakótelepi étterembe és elfogyasztani a vacsorát. Hétvégén is ott kellett volna étkezniük és mindezt azért, hogy a fent említett konzervipari és társadalmi célok megvalósuljanak.

A Szocializmus Anyukája titkos ellenzéki volt. Nem cincálta le a családot a lakótelepi étterembe, igaz, pénze sem volt rá, mert azt nem gazdálkodták ki az elvtársak. Belépett hát esténként a 4 m²-es lakótelepi teakonyhájába, és összeütött valami házias finomságot, lehetőleg friss alapanyagokból. Úgy, ahogy édesanyja falusi konyhájában tanulta, ahol egy nagy asztal volt középen, ami alá be lehetett tolni a nagyvájdlingot lekvárfőzéskor, vagy csirkekopasztáskor. Az éttermi étkezés élményét a gyerek ballagására tartogatta, konzervet pedig csak akkor vásárolt, ha kempingezni mentek Szoboszlóra.

Átlapoztam a recepteket, hogy valami különlegességet találjak.
Ételízesítők fejezet:
„Delikát 8” = ötféle ízesítő + B2 vitamin + szőlőcukor + tartósító.
„Extra 6” = vöröshagymával, fűszerpaprikával, sóval ízesített paprika és paradicsompüré.
„Yestor” = csontlé-helyettesítő. Jótanács: „ne tegyünk túl sokat belőle az ételbe, mert akkor uniformizálja az ételek ízét.”

A konzervipar új készítményei fejeztet:
„gyümölcsleves-sűrítmények. (…) Egy 5/4–es üveg gyümölcsleves 8 dl hideg víz hozzáadásával négy személynek elegendő.”
„Balaton saláta. Szeletelt zöldparadicsomot, étkezési piros paprikát, vöröshagymát és csíkra vágott sárgarépát tartalmaz, gyengén ecetes, sós, olajos lében.”
„Gogosár. Bepirosodott étkezési paprikaszeletet, vöröshagymaszeletet, paradicsomsűrítményt, olajat tartalmaz.”
„Hurkapástétom. Íze a bélbe töltött hurkáéhoz hasonló.”
„Majonéz. A konzervipar által előállított majonéz a kisüzemi majonéz ízével versenyez.”

Számomra ez az elkészítési mód volt a legmeghatóbb:
„Vadas marhahús. A konzerv vadas marhahúst mártásával együtt jól felforraljuk, és a húst tálalóra tesszük. A mártást egy kevés tejföllel, csipetnyi mustárral, reszelt citromhéjával utánaízesítjük, és jól felforralva rászűrjük a húsra.”
Na, ez az utánaízésítés, saját szája ízére-igazítás rágta szét a rendszert belülről!

Konzervből házi kosztot / írta Turós Emil, ill. Gábor Éva.- Bp.: Minerva, 1968.
Megjelent 100.000 példányban!