Ádám almái és az én almás pitéim

Végre valahára sikerült megnéznem az „Ádám almái” című dán filmet. A film a hitről, a jó és a gonosz harcáról (vagyis az önmagunk elleni küzdelemről) szól - mindez egy almás pite sorsába ágyazva. Van a filmben minden, ami a szívszorító szórakozáshoz kell: sorsüldözött pap, terhes alkoholista, esendő bőrfejű, döglött macska, félnótás benzinkútrabló, őrült orvos, kukacos alma stb.

A vetítésről éjjel értem haza, így csak másnap eshettem neki a saját pitém megvalósításának. Finom nyári almából - amit egyébként úgy tudom Éva almának is hívnak - mostanában jól állunk, így ez nem volt gond, nem úgy mint szegény Ádámnak.
A pite jó hidegen is, a filmet pedig melegen ajánlom azoknak, akik a filmművészetben is bírják a kanyarokat meg a sebességet.

Ez itt a film honlapja, amely nem mellesleg közöl egy almáspite-receptet is!)

Almás pite
Ezt azért érdemes elolvasni, mert én nem a reszelős almafeldolgozást alkalmazom, hanem:

Kb. 1 kg almát megpucolok és 3 mm-es szeletekre vágom. Beleteszem egy lábosba, kevéske vizet löttyintek alá, megszórom fahéjjal és ha kell cukorral. Néha citromlével is, de csak ha elégedetlen vagyok az alma zamatával. És MEGPÁROLOM! Igen, nem reszelem, facsargatom stb. Ha már nem nyers de még nem is főtt szét, gyorsan leveszem a tűzről és egy szűrőn lecsöpögtetem.

(Ez a párolós módszer azért jó, mert ha vastagon tesszük bele az almatölteléket, nagyon szépen mutat a felszeleteléskor és nem olyan száraz a gyümölcs, mint amikor reszeljük és kinyomkodjuk a levét.)

A tészta: 40 dkg liszt 20 dkg vajjal, csipet sóval, fél zacskó sütőporral és annyi tejföllel amennyit kíván (ha a tejföl nem megbízható inkább hideg vízzel) összegyúrva. A tészta nagyobbik felét kinyújtom és a kivajazott tepsibe fektetem, megszurkálom villával, majd belesimítok egy-két marék zsemlemorzsát, arra pedig az almás töltéket. Még itt is megszórom fahéjjal, és esetleg darált dióval. A maradék tészta megy a tetejére, azt is megszurkálom és lefestegetem felvert tojással. Lassú tűzön sütöm.