2008. november 24., hétfő

Dom Pérignon úr látogatása

Előkelő látogatóm volt nemrég, monsieur Dom Pérignon személyében. Korábban nem találkoztunk, szó sem lehetett személyes kapcsolatról, hiszen nem ugyanabba a társadalmi osztályba tartozunk. Ez a tény azóta sem változott meg, de egy kedves hozzátartozóm tavasszal összefutott vele Franciaországban, és mivel tudta, hogy ősszel neves évfordulót ünnepelek, rábeszélte a monsieurt, hogy tartson vele Magyarországra. A tavasztól őszig terjedő napokat egy pincében elrejtve töltötte, újabb és újabb érési foglalatosságokkal űzve az időt.

Amikor végre bemutattak minket egymásnak, és kiszabadítottam a mókás díszdobozából (gombnyomásra működött) meghökkentett a visszafogott eleganciája. Zavaromban ki sem bontottam, inkább úgy döntöttem, ha majd összejön egy-két barát, akkor közösen leülünk vele.

Ezután napokig a szakirodalmat bújtam, hogy megtudjam, miként kell őt elszállásolni és előadni, hogy minden tökéletes legyen. A hűtőbe nem tehettem, mert nem éreztem hozzá méltónak – diszkréciómat utólag meg is köszönte, azt mondta, értsem meg, ő nem mutatkozhat holmi tokaszalonnák és parasztkolbászok társaságában, nem mintha megvetné ezeket, hiszen ő is közülük való, de fokozottan ügyelnie kell a jóhírére.
Szaladgáltam a hőmérővel, hogy jó-jó, de akkor hova? Borhűtőm nincs, a ház helyiségeiben pedig ingadozik a celsius. Végül megtaláltam az ideális helyet, amely elnöki lakosztályként működhetett a Nagy Nap elérkezéséig.

A Nagy Napon - amikor megérkeztek a barátok, akik kicsit régebbi évjáratúak a nedűnél, de ugyan olyan nemesek és érettek - a legszebb pezsgőspoharaimat elmosogattam és kicsiholtam, mégiscsak magához a pezsgő feltalálójához lesz szerencsénk! Az üveget a fenekénél tartva óvatosan megtekergettem és szolid pukkanásra késztettem. Kitöltöttem és megkóstoltuk. Ugyanaz a nemes egyszerűség simogatta a nyelvemet, ami a szememet is, ha a mélyzöld üvegre és az egyszerű címkéjére tekintettem. Semmi pancs és flanc.

Egészségünkre, monsieur Dom Pérignon, jöjjön el hozzánk máskor is! A tréningező menedzserek elől pedig dugja el a pincekulcsot, nehogy fejlesztés alá vegyék a régimódi pezsgőkészítési eljárásokat!

6 megjegyzés:

  1. Vááá! Hozzám is kopogtathatna... Igaz idén már semmi ünnepem. Talán írok a Jézuskának, hátha...
    Neked meg BOLDOG....!

    VálaszTörlés
  2. Hát ezért egy kicsit irigyellek :)

    VálaszTörlés
  3. Megadtam neki az összes gasztroblogger nevét, címét!

    VálaszTörlés
  4. 2006-ban kifogtam egy Arion tanulmányutat, aminek az volt a címe, hogy Kognitív képességek fejlesztése az ízlelésen keresztül, és mivel a francia pezsgővidék, vagyis Champagne kellős közepén rendezték, az ízlelés főleg pezsgőkóstolást jelentett, naponta többször, és étkezésenként többfélét. Nyilván sose lesz többet ilyen jó dolgom, de azt egy életre megtanultam, hogy pezsgőből csak szárazat szabad inni. A határ pedig a csillagos ég. Minőségben és árban is.

    VálaszTörlés
  5. Dom Pérignon nem járt erre (hiába írtam a Jézuskának)....DE! Szenteste egy üveg Bollinger rozéval koccintottunk és soha rosszabbat a poharamba! Pedig mi inkább a jobb proseccokat kedveljük, de ezt a rozét is meg tudnám inni majd'minden nap!:-)))

    VálaszTörlés