Hej, lett is nagy riadalom a nantwichi nyomdában, amikor a szedők belepillantottak a kéziratba, amelyben ez állt: „Chicken pörkölt”.
- Kerítsetek egy ö betűt, ööö…azaz kettőt, de quickly! - ordította valaki.
Futott James balra, Edward meg jobbra, de egy ö betű nem sok, annyit sem találtak.
- Hívjátok ide Stevet! – harsogta a műszakvezető.
Steve, született Pista, magyar legény volt. A nyomda raktárában dolgozott, és olyan ügyesen mozgatta az anyagokat, hogy mindenki a csodájára járt. Hát még a főzőtudománya mekkora elismerésnek örvendett! A raktárban kialakított kávézóban hihetetlen ételeket kreált. A nyomdafesték és a gépolaj szagát rendszeresen elnyomta a rezsón rotyogtatott tokányok és gazdag levesek illata. Steve nem vetette meg az angol konyhát sem, kedvelte a helyi söröket, már korán reggel felhörpintett egy pintet. Elismerően szólt az english breakfastról is. Ennyi kalóriával a fél magyar Alföldet lekaszálnám - mondogatta hetykén.
Amikor a nyomdászok köréje csoportosultak, csak bölcsen mosolygott a már őszülő pödrött bajusza alatt és szétnyitott tenyerében ott feküdt egy gyönyörű, kövér ö betű. S míg a szedő megkönnyebbülten bepattintotta azt a p és az r közé, Pista visszakullogott a raktárba. Hirtelen ismét tisztán hallotta a szülőháza konyhájában csepegő falikút hangját, majd a sajátját is, ahogy ezt kérdezte:
- Édesanyám, oszt mit vigyek magammal a disszidálásba?
- Hamuban sült pogácsát, és egy ö betűt, fiam.
Így történt, hogy Pista a pogácsa mellé egy ö betűt is a zsebébe csúsztatott és másnap azzal gázolt át a jeges folyón, valahol Vas vagy Zala megyében. Nem nézett vissza, mert édesapja a lelkére kötötte, hogy ne tegye. Csak ment előre elhomályosodott szemmel, mert a rideg ólombetű és a kihűlt pogácsa igencsak perzselte a bőrét. Észre sem vette, amikor az osztrák vöröskeresztesek belékaroltak.
(Ezt a könyvet - Everyday Specials. 60 all new Main Courses / Nantwich: Milk Marque, 1996. - egy pesti antikváriumban vettem. Valamiért ez a recept fogott meg.)
Futott James balra, Edward meg jobbra, de egy ö betű nem sok, annyit sem találtak.
- Hívjátok ide Stevet! – harsogta a műszakvezető.
Steve, született Pista, magyar legény volt. A nyomda raktárában dolgozott, és olyan ügyesen mozgatta az anyagokat, hogy mindenki a csodájára járt. Hát még a főzőtudománya mekkora elismerésnek örvendett! A raktárban kialakított kávézóban hihetetlen ételeket kreált. A nyomdafesték és a gépolaj szagát rendszeresen elnyomta a rezsón rotyogtatott tokányok és gazdag levesek illata. Steve nem vetette meg az angol konyhát sem, kedvelte a helyi söröket, már korán reggel felhörpintett egy pintet. Elismerően szólt az english breakfastról is. Ennyi kalóriával a fél magyar Alföldet lekaszálnám - mondogatta hetykén.
Amikor a nyomdászok köréje csoportosultak, csak bölcsen mosolygott a már őszülő pödrött bajusza alatt és szétnyitott tenyerében ott feküdt egy gyönyörű, kövér ö betű. S míg a szedő megkönnyebbülten bepattintotta azt a p és az r közé, Pista visszakullogott a raktárba. Hirtelen ismét tisztán hallotta a szülőháza konyhájában csepegő falikút hangját, majd a sajátját is, ahogy ezt kérdezte:
- Édesanyám, oszt mit vigyek magammal a disszidálásba?
- Hamuban sült pogácsát, és egy ö betűt, fiam.
Így történt, hogy Pista a pogácsa mellé egy ö betűt is a zsebébe csúsztatott és másnap azzal gázolt át a jeges folyón, valahol Vas vagy Zala megyében. Nem nézett vissza, mert édesapja a lelkére kötötte, hogy ne tegye. Csak ment előre elhomályosodott szemmel, mert a rideg ólombetű és a kihűlt pogácsa igencsak perzselte a bőrét. Észre sem vette, amikor az osztrák vöröskeresztesek belékaroltak.
(Ezt a könyvet - Everyday Specials. 60 all new Main Courses / Nantwich: Milk Marque, 1996. - egy pesti antikváriumban vettem. Valamiért ez a recept fogott meg.)
De jó volt olvasni ezt a történetet!
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett, szívhez szólt ...
VálaszTörlésHogy tudsz ilyeneket kitalálni, nagyon jó :))
VálaszTörlésmost ü-betűst meséélj!
VálaszTörlés"Ír goulasch - ürücombból"
VálaszTörlésVolt egyszer once upon a time, a fenti eset után elrendelték a Brit szigeteken, hogy minden nyomda tartson ö betűt. Igen ám, de megjött az új kézirat, melyben ez állt: ürücomb...
És a magyar betűkészlet meg a magyar nyelv azóta is boldogan él, de meg nem hal!
És mi lesz az é-vel, az á-val, nem beszélve a hosszú í, ú, ő, ű betűkről ? :-)
VálaszTörlésJó, majd indítok egy szappanoperát! De aztán ott üljetek könnyezve mindegyik résznél a monitor előtt!
VálaszTörlésAz én rokonaim nem gázoltak, hanem úsztak a Pinkán , mert sajna nem térdig ér. Akkor meg elázik a hamuban sült pogácsa....
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésAz enyémek meg mutatták az utat, merthogy az Őrségben laktak (ld. dödöllés bejegyzés). Volt olyan bp.i család akik hálából a gyereküket akarták itt hagyni nekik!
Hát...autentikusnak nem nevezném a "chicken perkeltet" (bár lehet Vasban, Zalában így készítik), mert én még gombaszeletekkel nem igazán találkoztam benne! De azért nagyon helyre kis népmese lett, természetesen! De ugye csak kitaláltad a világgáment nyomdász fiút? :-) Annyira kerek a story, olyan hihető...
VálaszTörlésOfélia
Mindenki ismer legalább egy ilyen Pistát! :(
VálaszTörlés