A meggyőzött csirkemell

A hústekercsek végeláthatatlan verziókban görögnek a szakácskönyvek lapjain és az Interneten. Phzs-nál ("Ecet és olaj") is láttam egyet, a „Baconos csirkemelltekercset”, megtetszett és el is készítettem – szokás szerint majdnem az eredeti verziót. Történelmileg úgy alakult, hogy a netes forrásokból inkább csak ihletet merítek, míg a szakácskönyvek receptjeit szigorúan betartom, hogy minden olyan legyen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Míg én élek, nem fellegzik be a Gutenberg-galaxisnak!

Tekercselés előtt ráakadtam egy darabka rokfortra a hűtőben és kockára vágva a húsra helyeztem. Megbeszéltem a sajttal, hogy mindenképpen maradjon ott bent a csirketekercsben, semmiképpen sem hagyhatja el a helyét! Mert ha megteszi, kénytelen leszek a rokforttal szennyezett pecsenyeléből mártást készíteni. Akkor meg már át kell nevezni az ételt, elővenni a kis habverőt, a szűrőt meg a szószos csészét. Na, azt már nem! Akkor inkább rádumálom a húst, hogy zárja magába a sajtot!
Sikerült is, feltekerés után megtűztem a menekülőnyílását egy hústűvel és onnan már ment minden úgy, ahogy phzs eleve elrendelte.


Ha nem akarjuk, hogy a fiókban szétszóródott hústűk Rubik Ernő-tervezte ördöglakatként működjenek, érdemes beleszúrni őket egy parafa dugóba. Az így keletkezett sünit könnyebb előcsalogatni bárhonnan. Főzés közben az alábbi nyelvtörőt alkottam nyelvművelők és színinövendékek számára:

Mit szúrsz s sütsz kis hústűsün? Hűs tűrt húst szúrsz s sütsz kis hústűsün?

(Aki tud jobbat, kérem írja le kommentben! A legszellemesebb beküldő 5 magánhangzót és egy bonusz csücsörítést nyer!)