Borsodó aranygaluskával, vagyis fordítva

Ha már előre került a sodó, akkor maradjon is ott.

Aki aranygaluskát készít, többnyire vaníliamártást kínál hozzá, rosszabb esetben tejjel összekever valamilyen vaníliaport, és ezzel megközelíti a leveskockából való levesfőzés bűntettét. Pedig egy kis borsodó a maga citromos, boros, édeskés-savanykás ízével hihetetlenül megdobja a tésztát. Nem nehéz dolog a sodókészítés, csak össze kell keverni a hozzávalókat és már mehet is be a gőzfürdőbe, ahol folyamatos kevergetés, habverés közben szépen megemelkedik, besűrűsödik. Csak álljunk ott a tűzhely mellett, türelmesen, kitartóan. Vagy kapjunk el valakit, aki éppen a konyhában jár, hogy egy pillanatra vegye át a habverőt és gyorsan tűnjünk el valahova, valamilyen fontos ügyre hivatkozva.

Belenéztem Ínyesmester munkásságába, szerinte ne sima bort, hanem fűszerezett forralt bort használjunk a sodóhoz. Szerintem meg az a fontos, hogy a sodóhoz használt bor jó minőségű legyen, mert a rossz bor visszaüt, azaz átüt a citromos ízen. Rossz bornak a lefolyóban a helye.

A Mester az aranygaluskáról is érdekeseket mond, pl. hogy lehet nagyobb méretre is szaggatni a tésztát és egyenként megtölteni baracklekvárral. Ő a rétegezésnél is tesz rá egy kis lekvárt, én csak olvasztott vajat és cukrozott darált diót. A dió mandulával való helyettesítését viszont ki fogom próbálni, Balatonakaliban nagyon bő termés volt az idén.
Aki pedig marad a vaníliamártásnál, az legalább egy vaníliarúd kikapart belsejével és főzött krémmel adózzon a galuskának!


Aranygaluska
Kelt kalácstésztát készítek 50 dkg lisztből, 3 dkg felfuttatott élesztőből, kb. 2 dl langyos tejből, 2 tojássárgájából, 8 dkg olvasztott vajból, és kb. 5 dkg cukorból. Addig dolgozom, vagyis dolgoztatom ki a tésztát a dagasztógéppel, míg szépen összeáll, és fényes lesz a felülete, elválik az edény falától. Letakarva meleg helyre teszem és kelesztem.
Közben kivajazok egy tortaformát. A megkelt tésztát deszkán kicsit kinyújtom, kb. 3 cm vastagra és egy kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A ”pogácsákat” beleültetem a formába, de nem túl szorosan, fejecskéjüket megsimogatom olvasztott vajjal és cukorral kevert dióval szórom meg. Amíg kitart a tészta, addig rakosgatom a rétegeket.
Aztán még így is kelnek kb. 20-30 percig meleg helyen, esetleg a sütőben 60º-on.
Sütés 165º-on.

Borsodó
Amíg sül a tészta, el lehet készíteni a sodót.
Egy mély, kerek tűzálló tálba vagy üstbe ütök négy tojást, habverővel felverem őket. Hozzáadok 18 dkg cukrot, csipet sót, 4 dl fehérbort, 1,5 dl vizet, egy citrom reszelt héját és kifacsart levét. Továbbá fél ek. lisztet. Az egészet elkeverem habverővel és gőzön folyamatosan verem, keverem. Ha minden jól megy habos lesz és lassan folyós.
Az ízét befolyásolja a bor és a citrom milyensége, ezért kóstoljuk meg hogy kell-e bele még cukor.

Féloldalas

Íme, megsütöttem a karácsonykor kapott báránybordát. Kicsit besóztam, a sütés felénél pedig rozmaringot adtam hozzá, valamint két fej fokhagymát (héjában!). Lefedve sült, csak a vége felé vettem le róla a fóliát. A bárányhús omlós és ízletes volt, éreztem rajta a szikes talaj valamennyi füvét, levelét, virágát, a pusztai szél simogatásának hatását. A bioságot nem éreztem, azt csak a tudatomban tároltam.

A rozmaringgal igen sok bajom van. Ha bent nevelgetem, rövid időn belül elsatnyul, levelei elszíneződnek. Ha kiültetem, akkor meg egy vendég kutya rendszeresen rápottyant, a macskák meg ráspriccelnek, fetrengenek rajta (rozmaringos masszázs?). Mindezt látom a konyhaablakból, de mire kirohanok, már régen oda a bokrom konyhakészsége.

Felajánlottam nekik cserébe az összes fűt, fát, bokrot, de rendületlenül a rozmaringhoz vonzódnak. Meg kell várnom, míg a bokrom túlnövi a négylábúak mar- vagy farmagasságát, ez az egyetlen védekezési mód. De hogyan, ha a minden télen kifagy szegény növény, mert nem túl mediterrán a kertünk mikroklímája? Jöhetne már az a rettegett globális felmelegedés!