Életem első gasztroblogger-találkozóján vettem részt szombaton a Sirályban, ami egy király hely a Királyban. Vagy a Királyban, ahol van egy nagyon sirály hely a Sirály? Mindegy, lényeg hogy nagyon jól éreztem magam és senki nem nézett őrültnek, amikor az URL címmel mutatkoztam be (a http-t kihagytam, mert tudtam hogy úgyis egy családba tartozunk).Valaki azt írta, olyan ez mint egy érettségi találkozó. Szerintem egyáltalán nem olyan! Itt csillogó szemű, vidám emberek méregetik egymást, olyanok, akik nyitottak egymás mandulahabjára. Itt az érződött, hogy az élet igenis habostorta! Amit mi meg is tudunk sütni magunknak, ha esetleg nem jön a sültgalamb. Egyes társadalomtudósok abban reménykednek, hogy majd az ilyen alulról szerveződő kis közösségek mentik meg a ketté-, vagy ki tudja hányfelé szakadt Magyarországot. Hát akkor fel barátim, kivont vajkéseinkkel induljunk a haza megmentésére!
Külön öröm volt számomra, hogy nem kaptam kerékbilincset, de kénytelen voltam autóval menni, mert volt nálam 1 kg rozskenyér, 80 dkg marharostélyos és egy cselló. A rozskenyér a háromszínű töltött camemberthez kellett volna alapnak, de kint felejtettem az autóban, így a sajtnak és a bloggereknek is be kellett érnie egy műanyag tálcával. Velem volt viszont a doboznyi Kossuth-kiflim, amit korábban megénekeltem már itt. Érdekes, hogy március eleje óta sok olyan bloglátogatóm volt, akik a „Kossuth-kifli”-re kerestek rá. Nem gondoltam volna, hogy ez szezonális süti. Vajon Rákóczi túróst mikor sütnek az emberek? A trónfosztás napján? „Eb ura fakó, József császár a füledbe túró!” - felkiáltással?
(Tudom ám, hogy ez nem az a Rákóczi, csak így jött ki a rím. Gasztrotörténész kommentelők kíméljenek! – a szerk.)
Utóirat: köszönet a Fanan cégnek, hogy szponzorálták a mélyhűtőmet!
Az alábbi receptet elsütném a kisvirág-féle pályázaton is, lássuk csak:
Töltött camembert
3 karika sajtot néhány órára kint hagytam szobahőmérsékleten. Kettévágtam őket, és karalábévájóval kikapargattam a puha belsejüket. Ügyelni kell arra, hogy a kikaparás során ne sértsük meg a penészes külső réteget, egyben maradjon. A „tokocskákat” kiöblítettem egy kis sherryvel és a sajtbelsőre is löttyintettem belőle. Néhány csepp tabasco, 100g krémsajt (vagy vajas kéksajt is lehet!) és nagyon apróra vágott piros és zöld paprika került még bele. Villával dolgoztam össze, a paprikákat csak a végén kevertem bele, hogy ne sérüljenek nagyon. A krémet visszakanalaztam a zsebekbe és szájjal felfelé szorosan egymás mellé beleállítottam őket egy magasfalú dobozba, hogy ne folyjék ki a krém belőlük, míg órákig állnak és érnek a hűtőben.
Az ízesítésnél mindent szabad, volt már hogy köményt tettem bele, vagy zöldfűszereket. Ha vajat is teszünk bele, jobban összeáll a szerkezete, de akkor nem omlik ki a szeletelés után, így, ilyen festőien. Rozskenyér-szeletkéken tálaltam. Kitűnő borkorcsolya!
