Beleragadva

Ragacsos ujjaival megragadott és véglegesen magához láncolt. Nem enged el a megannyi család és fogyókúrázó életét romba döntő habcsókszenvedély.
Cukros illata elbódított. Nem szabadulhatok a habcsókok testének hívogató látványától és tapintásától. Csak olyan süteményeket sütök, amelyek után megmarad a tojásfehérje, a fagyasztóban régen eltett fehérjefosszíliák után kutatok, maradék szabadidőmben porcukrot gyártok. Habzsákjaimnak nincs nyugta, felváltva dolgoznak és száradnak.

Éjszaka csak úgy szemmel rajzolok a sötét plafonra újabb és újabb mintákat. Nappal egészen közel hajolok a bokrokra rakódó hósipkákhoz, hogy kifürkésszem titkaikat, képzeletben csillagcsővel habcsókot kanyarítok a háztetőkre. Elmélázva nyomom ki a fogkrémet, figyelem mikor hogyan viselkedik. Hetente kétszer benézek a cukrászkellékes boltba, érkezett-e újabb csővég, átlapozom a prospektus mintáit, ujjaim között hosszan forgatom a fémes kúpocskákat. Hazafelé megállok a cukrászdák kirakatai előtt, lenéző pillantást vetek műanyag habcsók-ajánlataikra. Nevetségesek!

Elkapott. Elragadott. Ledarált.
De szerencsés napom van, az ápolók fehér köpenye ma különösen szépen redőződik...

Habcsók

Három tojásfehérjét (egy icipici sóval) géppel habbá verek, majd belekanalazgatok annyi porcukrot hogy kemény legyen a massza. Ha a porcukor össze van állva, átszitálom. Egy teáskanál ecetet és két teáskanál kukoricakeményítőt teszek még bele.
Akkor megfelelő a massza, ha a belevágunk és utána a vágás nem záródik össze. A habzsákot egy mély pohárba állítva töltöm meg, sütőpapíros tepsibe nyomom az alakzatokat és 90 fokos légkeveréses sütőben szárítom kb. egy órán keresztül.

Igy kezdődött: katt ide!