Természete az a magyar embernek, hogy amint elhagyja a Kárpát-medence biztonságot nyújtó tengerszint szerinti mélységét, máris a túlélésre koncentrál. Főzőcskéző magyar embernél ez annyit jelent, hogy mindenképpen visz magával serpenyőt, jóféle villányi borocskát, konfitált oldalast, meggylekvárt, babérlevelet, szerecsendió-reszelőt és más nélkülözhetetlen dolgokat. Hanem azon még ő is elcsodálkozik, amikor 1500 méteren további magyarokkal találkozik, mégpedig olyanokkal, akik gázpalackkal házasított sütőtárcsát állítanak a karintiai skanzenház elé és abban sütik az otthonról hozott hurkát, kolbászt.Nosza, szalad vissza saját szálláshelyére az iménti magyar ember és hamarjában előkotorja az otthon sütött kuglófját, mert pillanatnyilag nincs egyebe amivel piacképes lenne a hegyen. És lám, a kuglóf beválik, a hurkás magyarok ellágyulnak és hamar megköttetik a csereüzlet! Ó, lesz itt mit enni! Simán túlteljesítik a túlélést, nem kell vadnyulat ütni carving léccel vagy zergét csáklyázni síbottal a felvonóról!
Az meg már független a magyarságtól, de nem független a hobbiszakácskodástól, hogy valahogy az embernek a friss hóról mindig a porcukor jut eszébe, a sílécnyomokról újabb tortadíszítési technikák, hazafelé pedig vesz még egy doboz habroló-csövet
Rövidet, mert hosszút már decemberben vett.
Rövidet, mert hosszút már decemberben vett.
remek írás!
VálaszTörlés:)))) A zergecsáklyázást és a nyúlütést be kellene jegyeztetni téli sportnak!
VálaszTörlésMég jó, hogy mindig van nálad véletlenül egy kuglóf :-)
VálaszTörlésLátom, hogy elképesztően szorongsz a post miatt :)
VálaszTörlésJaja,tiszta stressz szegény :)
VálaszTörlésMég jó, hogy a világon mindenütt vannak magyarok :D
VálaszTörlésÉn is érzékelem a boldogtalanságot.
VálaszTörlésSzegény te.
Asszem kiszorongok magamból még egy kuglófot...ez a gyógyszer a boldogtalanságra!
VálaszTörlés