Csárdareggeli

Amint felkél a kerek nap
Megcsillan a csárdaablak.
Fán pislog egy szürke kuvik
hobbiszakács bent aluszik.

Dehogy alszik, dehogy alszik!
Retináján át pitymallik.
Hajnalban már kolompoltak
kóbor szürke marha borjak.

Éhesek mind a tehenek,
a rackák is üvöltenek.
Pulik kapnak lábikrába
Csengős-nyakú barikába.

Bloggerünknek kordul gyomra,
nem maradhat így éhomra!
Kávéfőző nincsen nála –
iszik majd bent a csárdába'.

A menüben ott van tisztán:
reggelizzen itt a pusztán!
Egyen tojást, pirítóssal,
füstölt kolbászt, hagymát sóval.

Könyököl a hobbiszakács
csárdában ez bevett szokás.
Kicsit álmos, feje nehéz.
bőre színe nemes penész.

Persze éjjel nem aludott,
barátokkal kortyolgatott
előtte meg madárt lesett,
bejárt szikes ungot-berket.

Végre hozzák a reggelit
Rántotta ez? A mindenit!
Pálinka is jön még legott
abból egyet beharapott!

Csikós lovat szőrén megül
Szól a tanács bajsza megül:
„Tele hassal a tornácon
Ha jót akar, ne tornázzon!

Menjen inkább biciklizni,
Szikes úton kerekezni!”
Ágaskodik már a bicaj
Hobbiszakács kurjant: „ihaj!”

„Gyere ráró, jó drótszamár
ugrassunk át most a Tiszán!
Legföljebb majd beléesünk
kérészek közt lesz sírhelyünk!”