Dalmáciától a Fővám térig és vissza

Vállalom a köznevetség tárgyává való válást mikor kijelentem: ennek a szegény kis koszos Dunának időnként határozottan tenger szaga van. Ezt azzal is tudom bizonyítani, hogy amint ezt megérzem, megszólal bennem a pavlovi csengő és nekivágok a városnak halat keresni. Kézenfekvő lenne egyenesen a vízhez menni halért, de a fene sem vágyik a recycle márnára! A Fővám tér felé venni az irányt azért is okos dolog, mert a tengerszag arrafelé egyre erősbödik. Persze ha a Duna egyszer csak megfordulna és alulról folyna felfelé, akkor még erőteljesebb volna és akkor az én mesém is tovább tartana, nem ilyen rövid kis halvérű kontinentális poszt lenne...

Mostanság még egy motiváló tényező járult a tenger szaga mellé: a garázstetőmön burjánzó mángoldok jelenléte. Hatalmas erezett leveleikkel barátságosan integetnek és erre megint csak érezni kezdem a tenger illatát. A mángold a szememben Dalmácia jelképe, mert ha Dalmácia, akkor minden nap hal, kagyló, rák – mángolddal. Megszakítva egy kis pljeskavicával vagy csevapcsicsával.

Tavasszal a mángold magokkal együtt a rettegést is elültettem, ki is hajtott bennem, hogy atyaúristen, ha jönnek a csigacsapatok, mi lesz a leveles növényekkel?! Hadat üzentem nekik, ez napi két járőrözést jelent és egy életveszélyes fenyegetést, mely szerint kitekerem a nyakukat, ha megtámadják a mángoldomat! Ők persze csak kuncognak és bölcsen nem növesztenek nyakat maguknak. A virágládából már kiemeltem 4-5 darab meztelen csigát, undorodva dobtam őket át a szomszéd kertjébe. Közben meg kinevettem magamat, mert hasonló állatokból főzött levesért képes voltam három eurót adni az ostendei parton. Nagy papírpohárba merték, nem is tudtam megenni az egészet, de olyan proteinbomba volt, hogy két napig nem voltam éhes, ellenben körbebicikliztem a fél óceánt.

Tehát a dalmát módra elkészített hal halaszthatatlanná vált. Irány a Fővám tér! Véletlenül pont előző este nyúltam le egy kidobásra szánt könyvet a régi Ferencvárosról (Ferencváros metszeteken, Bp. 2005.), így a turista hangulatom már megvolt. Enyhén árnyékolta csak be a szokásos morgásom, mely szerint alig lehet ebben a városban normális halat kapni és a „nincs rá igény, tehát nem árusítunk – nem veszünk, mert nem lehet kapni” - kígyó a saját farkát harapdálja. Egyébként kígyó is van a kertben, a macskák jeleztek, hogy na ezt nézzem meg, mert ilyet még nem láttam és tényleg, ott tekergett a lefolyó rácsa alatt hosszan és vastagon. Hinni akarok benne, hogy csak egy egyszerű sikló és nem valami fenevad, amit a szomszéd dobott át, cserébe a csigákért.

A halasnál két branzint (tengeri sügért) és négy tintahalat választottam. Megpucoljuk? – kérdezték. Ááááá, dehogy majd én! Egy hobbiszakács biztosra megy: maga pucol, maga darál, maga belez. Otthon meg morog, hogy miért nem hagyta ezt másra?!
Ha költő lennék, verset írnék magamról, ahogy a halpikkelyek még másnap is meg-megcsillannak a hajamban, de nem vagyok költő, ellenben Csukás István az:

„Halat pucoltam, pontyot és kecsegét,
elég ügyesen, mivel szeretem az ilyesmit,
és nem először csinálom, ha nem költő lennék,
akkor szakács, bár akkor is költő-lelkű szakács (…)”

Egyszer a spliti piacon szóba elegyedtem egy kedves nénivel, nem is tudom hogyan, hiszen egy közös nyelvet sem beszéltünk, de azt megértettem, hogy a mángoldot (= blitva) hideg vízben kell feltenni főni. Azóta is eszerint járok el. Nekem egy spliti kofa, háttérben a tengerrel, maga a mángold-orákulum.

Amint nézem, nézem ahogy a hatalmas harsogó levelek összetottyannak a lobogó vízben, aggódni kezdek, és újabb garázsok építését fontolgatom. Vagy tényleg elmegyek főállású dalmátnak! Ott mángoldból fonják a kerítést, kiviből a lugast. Aki nem hiszi, nézze meg itt a képeket!

Hal dalmát módra
A leggyakoribb „dalmát módra” készült halétel egy roston sült hal, fokhagymás-olívaolajos mángolddal, vagy mángoldos krumplival.
A tintahalakat megtöltöttem az alábbi módon, de ezúttal rizs helyett kuszkuszt tettem bele és megdobtam egy kis chilivel. A sügéreket meggrilleztem és a sütés végén fokhagymás olajjal kezeltem.

A köretek:

Párolt mángoldlevél
A mángoldlevelek vastag szárát levágtam, de nem dobtam ki, mert nemrég találtam egy kiváló saláta receptet, amelybe felhasználható.
A leveleket megmostam és hideg vízben feltettem. Néhány perc forrás után leszűrtem. Apróra vágott fokhagymát enyhén megfuttattam olívaolajban, ebbe forgattam bele a leveleket.
(A levelek nagyon összesnek, ezért jó nagy halom kell fejenként!)

Mángoldos krumpli
A krumplit megtisztítottam és kockára vágva enyhén sós vízben megfőztem. Amikor már majdnem teljesen megfőtt, rádobtam a mángold leveleket. Néhány perc múlva leszűrtem és összetörtem, fokhagymás olívaolajjal meglocsoltam.