Barátságápolási célzattal ültem fel a Balatonalmádi felé tartó vonatra, csomagomban egy üveg nagyon jó whiskyvel és egy doboz Kaldeneker-féle "nagyon mákos kockával". A havazás egyre erősödött de engem megnyugtató érzéssel töltött el, hogy akármit is hoznak a felhők, e két alapélelmiszerrel akár Szibériáig is eljutok. Persze nem használna a barátságnak, hogy ez esetben elkerülöm a Balatont, sem az hogy közben felemésztem az ajándékot.A nagyon mákos kocka egy nagyon jó kis süti. Mondtam is egyszer Kaldeneker úrnak, amikor a svéd bútorboltan megpillantottam, amint éppen kenyeret sütött, hogy „Kaldeneker úr magának nagyon jó kis nagyon mákos kockája van ott fenn a honlapján”! Láttam rajta, hogy jól esik a dicséret, így van, ez a költőket sem úgy általában kell dicsérni, hanem rögtön egy versszakot kell idézni valamelyik versükből és azzal kápráztatni el őket.
A kocka attól jó, hogy tényleg nagyon mákos, de meg van kicsit lazítva búzadarával, mazsolával és baracklekvárral. Az alap omlóstésztája pedig darált mandulát tartalmaz, amit természetesen Balaton-felvidéki mandulával sütöttem. Auguszt úr azt nyilatkozta egyszer, hogy az onnan származó mandulát használja a cukrászdájában, mert Magyarországon az a legjobb minőség. Így tehát a családi mandulatermésünkhöz végre megkerült az ideológia is! Megfigyeltem, hogy az ideológiával megtámogatott élelmiszerek sokkal jobban ízlenek, mint az ideológiamentesek, amik csak úgy lebegnek az üres gasztrofilozófiai térben, nem tudni mi a történetük, hova vezetnek a gyökereik.
Almádiba a havazás ellenére menetrend szerint eljutottam, ajándékokat átadtam. Az ír kávét felhörpintettem, a rossz halászlét ott hagytam a csárda asztalán, a barátok finom sajt fondüjét kitunkoltam, segítettem havat lapátolni élő- és elhunyt nénik háza előtt majd kikapcsolódásként jégre mentem. A Balaton jege egy felfoghatatlan csoda, akárhány telet is ér meg az ember, újra és újra rácsodálkozik. A jég maga a tömör bizalom, ráhelyezem magam a Balaton tenyerére, engedem hogy hordozzon, ahogy a hullámokra is ráfekszem nyáron. Érzékeltem a jégmező beljebb hívogató messzeségét, ahogy a nyílt vízét is szoktam érezni, de a bizalommal visszaélni és Istent kísérteni nem szabad, így inkább maradtam partközelben. Bekopogtattam a halaknak, rákacsintottam a fagyott buborékokra és haladéktalanul kerestem egy forraltbor-árust.
Az eredeti recept itt található!