Egy kis ez meg egy kis az

Egy kis spagetti kéne még, hátha valamelyik vendég nem szereti a citromos garnélásat.
Hát akkor egy kis ajókát megfuttatok az olívaolajban, azt a halellenesek talán észre sem veszik, de egy kis ízt titokban ad majd a mártásának! Egy kis fokhagyma, na persze, azzal már fél lesz a siker! Vigyázat, azt is csak megfuttatjuk, nehogy keserű legyen! És az a kis üveg kapribogyó ott a kamrapolcon? De mi van, ha azt sem szeretik? Nem baj, majd kipiszkálják, aztán én megeszem, de egy kis kapri roppanás kell bele, ez biztos. A bacon szeleteket külön sütöm meg, utána felvágom kis darabokra, hopp, egy-kettő el is tűnik rögtön a számban, kell egy kis nyugtató falat eme stresszes l'art pour l'art tésztafőzés közben.

Átforgatom a szószban a megfőtt tésztát, visszakanalazok a főzővízből egy kicsit, hogy ne legyen száraz és tombolhassanak benne a keményítő-molekulák. Egy kicsit a szalonnazsírból is tegyek rá? Inkább nem, hátha túl sós lesz. A ruccolát óvatosan hozzákeverem, jó lenne ha csak egy kicsit fonnyadna meg! És egy kis feta? Ó, egy kis feta, az kell, nem is tudom miért, de kell! De már tudom, mert azzal a néhány szem fenyőmaggal érdekes lesz! A fenyőmagot gyorsan megpirítom, nem nagy ügy, a serpenyőt utána el sem mosogatom, jól jön az a kis fenyő íz a szombat reggeli rántottában!

Magok és remények

A világ legoptimistább emberei a kertészek. Eltökélten hisznek abban, hogy abból a nyomorult kis magocskából előbb-utóbb kifejlett növény lesz. Azt hiszem Woody Allen mondta, hogy az optimisták valójában tájékozatlan pesszimisták. Egyesek meg, mint pl. én hozzá még tudatlanok is és azt hiszik, hogy ha heteket csúsznak a kerti munkákkal, a növények be fogják hozni a lemaradást, még egy olyan rideg árnyékos kertben is, mint amilyen a miénk.

Szóval tavaly megcsúsztam kicsit az idővel és a naptár már szeptember végét jelezte, mikor a paradicsomok még mindig nem kezdtek bepirosodni. Aztán megcsípte őket a dér, erre ujjongni kezdtem, mert felderengett, hogy a sütőtöknek kifejezetten jó ha megcsípi a dér, hát hadd csípje meg a paradicsomot is! Az éretlen paradicsom felhasználást a tudósok már nem javasolják, megkérdeztem orvosomat, kémikusomat, így csak vártam, vártam az érésre.

Kertészeti tanácsadással foglalkozó ember annyi van körülöttem, mint ahány focihoz és horgászáshoz értő. Útmutatásaik alapján a fagy előtt leszedtem a zöld bogyókat és eleinte Népszabadságba csomagolva sötétben érleltem őket, amikor nem történt semmi, áttértem a Magyar Nemzetre. Eredmény ugyanaz. Ezután a sima papírdoboz következett fényben, na erre beindultak és októberben el voltunk látva több kiló piros paradicsommal. Olyan savanyúak voltak, hogy a lapocka önkéntelen összerándulása feltolta a kisagyat a homloküregbe.

Azt nem ígérem, hogy tanultam a hibákból, de hogy az optimizmusomat nem adom fel, az biztos, elvégre erről ismerszik meg a jó kertész. Ezt zászlómra tűzve február végén elültettem a paradicsom magokat. Négy fajtát, ha már olyan büszke vagyok, hogy nem fogadom be mások zabi palántáját, akkor legyek igényes és sokoldalú. Különben is egy hobbiszakács nem érheti be egyféle paradicsommal! Ha majd azt írja a recept, hogy végy négy szép paradicsomot, akkor csak nagy arccal visszakérdezek, hogy jó-jó, de milyen fajtát?

Továbbá több hullámban elkezdtem a retek, hagyma, répa, cékla magok elvetését is, a garázsteteji szemirámisz-kertemben, de csak annyira amennyire a fagyos vagy saras föld engedte, hiszen a szürke hókupacok nemrég adták meg magukat. Addig is a konyhaablakban csíráztatok ilyen-olyan magokat a vajaskenyér mellé. Erre csak 4-5 napot kell várni és máris lehet legelni. A csírák hozzájárulnak a tavaszi fáradtság leküzdéséhez és az optimizmus virágzásához is.