2011. március 3., csütörtök

Bábeli zavarok

  

„Közben felszeletelek egy újhagymát” – mondja a tévészakács, kezében jókora póréhagymával. Egy másik, vöröshagymának szólítja a lilahagymát. Az endívia simán csak salátalevél, a paszternák fehérrépa. Baj szokott lenni még a kaporral is, meg az édesköménnyel. Jó lenne, ha lemondanánk a szinkronizálásról, mint más kultúrországok. A magyar szinkroniparról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy világszínvonalú, pedig ha rossz napunk van, szinte fáj egyes szinkronszínészek intonálása, beleszédül a fülünk a hangsúlyokba, kínunkban lekaparjuk a számokat a távirányítóról, miközben a kanadai közepes lángon, 375 fokon süti az ételt. Eh, tekergeti, tekergeti sütőjét a gasztroblogger, de nem  tud kicsiholni belőle 375-öt! Inkább celsiusban sütök – gondolja –, legfeljebb majd elnézést kérek a vendégektől.

Jobb ha az ember egyáltalán nem tévézik, hanem megtervezi a hétvégi reggelit. A terv: addigra süljenek meg a fagyasztott kolbászok, mire a család felébred. Mi sem könnyebb ennél, hiszen a szuper okos sütőjét be lehet programozni! Állítólag. Valahogyan. Már csak a prospektusát kell megkeresni. Meg is van. Röpke órányi szövegtanulmányozás után következik az angol, német, spanyol, kínai, arab vagy bármilyen nyelvű prospektusok felkutatása, hátha azokat jobban fogja érteni. Vagy tán lesz ott valamiféle rajzocska, ami felülírja az érthetetlen szöveget.

A használhatatlan prospektusok sutba vágása után a közvetlen IQ-ból való kódfejtés következik, élesben, szemtől szemben a kezelőgombokkal. Nyomkodás és tekergetés először a bal, majd a pihentebb jobb kézzel. És igen! Megvan a titok nyitja! A sütő hátulról előre felé gondolkozik! Először azt kell a kis memóriájába beégetni, hogy mikor fejezze be. Aztán azt, hogy mit fejezzen be. És hogy hány fokon. Majd a végén kell megmondani, hogy hány percig dolgozzon. A kis huncut levonja a végső időpontból a sütési időt és megadja önmagának a kezdés idejét! Győzelem!

De korunk hőse, az önmagában folyamatosan kételkedő 21. századi hobbiszakács semmit nem bíz a véletlenre. Húzza, halogatja a lefekvést. Éjjel süt még egy tökmagos kenyérkét és három rúd bagettet, olvas néhány fejezetet, önbizalom növelés céljából nyomogatja a rádió gombjait (mert ahhoz nagyon ért), aztán kicsit szendereg, de fél orrlyuka akkor is éber, hátha mégis hiba csúszott a beállításba. Hajnalban már fel is ül az ágyban és nyakát nyújtogatva szagmintát vesz, hátha már porrá égtek a kolbászkák! Kora reggel odasettenkedik a sütő üvegajtajához, és mit lát? A szerkentyű világít, búg, melegszik, a kolbászok zsírja fortyog! Uzsgyi vissza az ágyba, hiszen van még egy óra a sütés befejezéséig!

A befejezést eszeveszett hangos csilingeléssel jelzi a készülék, így azok is felébrednek, akik eredetileg szerettek volna egy jó nagyot aludni a hétvégén. Hát igen, a "Hangbeállítások" című fejezet teljesen kimaradt. A károsultak engesztelésül friss, roppanós kolbászt kapnak, tökmagos kenyérrel és bagettel. A szakács pedig egész nap szédeleg, hallucinál a fáradtságtól, fejében műszaki leírások szakkifejezései kavarognak, szeme villódzik a digitális számok nyomaitól, éjszaka pedig rettenetes démonokkal álmodik: fordítókkal, szaklektorokkal, sütőprogramozókkal...

16 megjegyzés:

  1. :)))

    Decemberben kaptam egy szuper kis mérleget a férjemtől. Imádom egyébként, föl van szerelve a csempére a konyhapult fölött kicsivel - szóval jól kézre áll. Digitális. Még csilingelne is - ha eljutottam volna addig, hogy elolvassam az útmutatót... Majd egyszer, ha nagyon ráérek meg türelmes leszek. Addig is megelégszem annyival, hogy mér. Grammra! :)

    És valóban, iszonyú bakikat szokta elkövetni a főzős műsorokban. Ilyenkor álmélkodom... Mert rendben van, hogy egy fordító nem szakács. De talán az istenadta látott már lilahagymát is meg vöröset is. Vagy nem? Lehet hogy naív vagyok és nem... Szóval tényleg katasztrófa.

    VálaszTörlés
  2. Igénytelenség a köbön mindenhol. Az a lényeg, hogy nagyjából lefordítsák. Azon szoktam kiakadni, hogy a magyar fordítást az angolra ragasztják rá - nehogy ellenőrizni lehessen :)
    Különben meg jó volt ma reggel is téged olvasni :)

    VálaszTörlés
  3. "kínunkban lekaparjuk a számokat a távirányítóról" :-)))) Na meg az éber "fél orrlyuk" :-))))

    VálaszTörlés
  4. duende: " az istenadta látott már lilahagymát is meg vöröset is".

    Az általam ismert nyelvek közül - szerintem - svédül nevezték el helyesen a főbb hagymafajtákat: sárgahagyma és vöröshagyma. Közelebb van az igazsághoz, mint a vörös-lila osztályozás :-)

    VálaszTörlés
  5. Sok "akciós" szakácskönyvben is ugyanez a maszlag megy... a jónép meg csodálkozik, hogy mi sült ki a receptből.
    Nagyon élveztem a bejegyzést! :)

    VálaszTörlés
  6. Ó, megint ez a kolbász!KOLBÁSZ!
    Engem nem zavar a csengő,van vendégszobátok?

    VálaszTörlés
  7. Jót nevettem :-))). Hátha még az automata mosógépügyet is elmesélném...

    VálaszTörlés
  8. :)

    Ez most nagyon tetszett, főleg az eleje. Meg a vége. :)

    VálaszTörlés
  9. :))
    Önjelölt vendégek jöhetnek, főleg ha a mosógép titkos képességeit is feltárják majd előttem!

    VálaszTörlés
  10. Kisregényt írhatnék a sütőnk horvát nyelvű leírásáról. A magyar nyelvűről nem, mert azt nem értem. Nem is tudok időzíteni. A szinkronok meg úgy készülnek,hogy a fordító nem látja a képet, csak a szöveget kapja meg és ha amúgy nem kiművelt konyhailag angol nyelven, simán vöröshagymának fordítja a red oniont.

    VálaszTörlés
  11. Kolbászt akarok tölteni.Most.

    VálaszTörlés
  12. Most? Vagy egy későbbi, programozott időpontban?

    VálaszTörlés
  13. Leginkább a saját konyhámban szeretném. Te mire gondoltál? :))
    Egyébként most hallottam éppen Rachel Allen műsorában a TV Paprikán: tegyünk bele egy púpozott teáskanál tabascót...
    Na, erre befizetnék...

    VálaszTörlés
  14. Nagyon tetszett ez a bejegyzés....
    Igen, sajnos ez a helyzet, bár szerintem sok főzős magazinnál sem jobb a helyzet...

    VálaszTörlés
  15. Én már TV-müsorban is hallottam és Ruth Reichl étteremkritikus könyvében is olvastam a következö szót: vajdió. Sokat kellett gondolkodni, mire leesett, hogy hát az bizony a butternut típusú sütötök...

    VálaszTörlés