2011. március 30., szerda

Hogyan szítsunk belga polgárháborút?

 
Készítsünk egy nagy adag káposztás pogácsát. A kihűlt pogácsákat tegyük bele egy damaszttal bélelt kosárba és biztató mosoly kíséretében adjuk be belga szomszédainkhoz, akiknél éppen nagyobb hazai vendégsereg tanyázik.
 
Biztosak lehetünk abban, hogy valaki azonnal megkóstolja és elégedetten felkiált: "Hej, a teremburáját,  be fogamra való is eme zamatos csemege!" (ld. óflamand állandósult szókapcsolatok!)
Erre valamennyi vendég a kosár köré csoportosul és egyre nagyobb hevességgel kapkodják a pogácsákat. A feszültség nőttön-nő. Ekkor a vezérhím magához ragadja a zsákmányt és elérhetetlenül magasra emeli. Nagyot dobbant lábával, kijelenti, hogy ez így nem ér, igazságosan kell osztozni. Az elégedetlenkedők lökdösni kezdik, megcsiklandozzák hónalját, de ő nem enged. Erélyesen rákiabál a többiekre, és azonnali népszámlálást tart. Felszólítja a csapat eszét, hogy ossza el a pogácsákat a házban tartózkodók számával.
 
A zsákmányt gyors kézmosás után kirakosgatják az asztalra és hangos számolás kezdődik. Mindenki feszülten figyel. Sajnos az összeg maradék nélkül nem osztható, így az igazságosság jegyében kollektív darabolás kezdődik. Közben valaki mohón lecsap a morzsákra, erre egy azonosíthatatlan hang a tömegből célzást tesz a morzsaevő esetleges hetedízigleni vallon származására.  A zsebekben kinyílnak a budai várban vásárolt bugylibicskák. Valaki, autentikus forradalmi hagyományok híján a Marseilles-t kezdi dúdolni. A hagyományőrzők kiszaladnak az utcára néhány macskakőért. A puskapor koncentrációja a levegőben átlépi az egészségügyi határértéket.
 
Ekkor egy serdületlen hajadon, világítón lobogó gyolcsruhában, kezében a nemzet zászlajával az étkezőasztal tetejére szökell. Kibomló hajában pogácsamorzsa virít. Szózatot intéz a néphez, melyben nyugalomra szólítja fel őket és utal közös európai felelősségükre, jó hírnevükre. Kéri, hogy őrizzék meg büszkeségüket, legalább itt, a káposztaszagú Keleten. A tömeg lehiggad, bár aggódva gondol a közelgő éjszakára.  Előkerül három üveg hegyaljai bor az előző napi tokaji kirándulásból, az idegek lassan kisimulnak. Fejenként két-két pogácsát lefóliáznak és eltesznek másnapra. Tettetett bizalommal térnek nyugovóra.
 
A hír, mely szerint éjszakai őrjáratot szerveztek a lefóliázott pogácsák mellé, csak a német bulvársajtó igaztalan támadása.

 
Káposztás pogácsa

Egy kisebb fej fehérkáposztát lereszeltem (géppel, naná), kicsit besóztam és állni hagytam. Kifacsartam és kevés olajon megdinszteltem. Lehet bele kis cukrot és borsot is tenni.

Élesztős tésztát készítettem 60 dkg lisztből, 20 dkg vajból, 3 dkg élesztőből melyet 1 dl tejben megfuttattam, 1 tojásból, 2 kk sóból. Ha a tészta nem áll össze, lehet bele tejfölt is keverni. Az összegyúrt tésztát vékonyra kinyújtottam és a kihűlt káposztát egyenletesen elterítettem rajta, majd feltekertem. Ezután megnyomkodtam és a szokásos módon három részre hajtottam. Letakartam egy edénnyel és hagytam kelni. A hajtogatást, enyhe nyújtással még háromszor megismételtem.
3 cm-es vastagságúra kinyújtottam, a tetejét bevagdostam és kiszaggattam. Tojással megkentem és előmelegített 190º-os sütőben megsütöttem.

A belgák a hazai pályán: ITT vizsgálhatók.

7 megjegyzés:

  1. De jót röhögtem :-DDD

    Egyébként meg I love káposztás pogácsa!!!

    VálaszTörlés
  2. A valósággal való mindennemű hasonlóság nem a véletlen műve!

    VálaszTörlés
  3. Ezek szerint te vagy a világítón lobogó gyolcsruhában szökellő serdületlen hajadon? :-))))

    VálaszTörlés
  4. Nem, én a beetető vagyok. A káposztás métely.

    VálaszTörlés
  5. Csak óvatosan az uszítással, hónapok óta nincs kormányuk...;-)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem asztalhoz kell őket ültetni kinnt is, és káposztás pogácsát felszolgálni. :-)

    VálaszTörlés
  7. :-))

    Köszi a megkáposztásított pogácsával teremtett brüsszeli hangulatot!

    :-))

    VálaszTörlés