Aranydurbincs mángolddal és certifikéttel

Jó sorsom úgy hozta, hogy tavaly és idén is eredeti horvát aranydurbincsot tehettem a karácsonyi asztalra. A tavalyit az Intersparban, az ideit a budaörsi halpiacon szereztem be. Itt egyébként finom forralt borral  kínáltak amíg nézelődtem, ezt a szokást kéretik bevezetni valamennyi kereskedelmi egységben!

A halak, amint kitekertem őket a csomagolásból, azonnal felmutatták horvát útlevelüket, azaz az állkapcsuk alá rögzített bilétát. Ezt leszereltem róluk, amikor az udvaron pucoltam őket, az utcai járókelők és a settenkedő macskaállatok érdeklődésétől övezve. Felhasználás előtt finom besóztam a halakat a Pag szigetéről származó tengeri sóval, amelyet a konyhaszekrény hátsó traktusában dugdosok, és csak a kiemelt (certifikétes) ételekhez veszem elő,  ilyen a balatonakali pirított sózott mandulám is. Aztán annyira belelendültem, hogy eszembe jutott, van egy dalmát fűszerkeverékem, abból a hasukba szórtam egy keveset és meglocsoltam őket citromlével. Sütés előtt leitattam róluk a nedvességet és betettem őket a sütőbe, a légkeveréses + grillező funkció égisze alá. Közben tört fokhagymás olívaolajjal kenegettem őket.

De még fokoztam a tengeri hangulatot: a garázstetős mángold is előkerült a fagyasztóból, azt is átforgattam a fokhagymás olajban és már csak egy kis petrezselyem-mártás volt hátra. Mindezeket sáfrányos rizzsel tálaltam. Nem maradt egy morzsa sem az ünnepi asztalon, csak a halak csontváza, biléta nélkül, természetesen.