Piaci gombahelyzet

LAKOSSÁGI GOMBAVIZSGÁLAT

Kérjük, a vizsgálat felgyorsítása érdekében szíveskedjenek a kulturált sorban állás szabályait betartani és testfelületeiket szabaddá tenni!

Várakozás közben óvakodjanak a közvetlen testi érintkezéstől, kizárva ezzel további fertőzések lehetőségét!

Tartózkodjanak a nyílt színi vakarózástól!

A sor végén állókat külön is felszólítjuk, hogy ne a lángossütő felé kanyarodjanak és semmiképpen sem érintsék meg a tejesek és sajtosok pultjait!

Köszönjük!

 

Gombaleves

Ha a piacon nem találok gombát, gyakran ráfanyalodok a fagyasztott vagy szárított gombára. A szárítottat erős vízsugárral leveretem, beáztatom egy napra, majd vajon lepirítom, egy tekerés borssal. Ilyenkor fantasztikus ízek keverednek elő valahonnan. Ekkor dobom rá a bolti sampiont, hogy az is vegye át amit tud az ízekből.

Ebbe a gombalevesbe két szál sárgarépát, két szál petrezselyemgyökeret, egy fej hagymát, tárkonyt, sót és az utolsó 10 percben egy marék rizst tettem. Tejfölt lehet bele tenni.

Költészet még egy lapáttal

Dübörög a Konyhasónaplón a gasztrobloggerek verses kitalálós játéka.
Az én feladványom talán kicsit nehéz, ezért adok egy kis segítséget. Szerda éjfélig lehet még találgatni.

Tehát két költő írt azonos címmel egy-egy verset. Kik ők és mi a verseik címe?
Az első verset olvashatjátok a Konyhasón, a másik pedig ez::

És Vas Istvánból mi maradt?

Már úgy értem, hogy a művein kívül,

de most éppen nem a műveiről

szólnék. Hová és mivé lett az az emberi alak?

Amit szerettünk, a szellem égésterméke, a testi salak?

Mértéktartó, mondhatni szabatos

vigasszal szolgált Isten szolgája, a pap.

De mihez kezdjek e vigasszal én, a hitetlen?

akinek csak egy élete van, ez az egyetlen, egyenetlen,

ez a köves, sáros, süppedékes, göröngyös út,

aminek a végén az ember egy gödörbe jut,

illetőleg az „embert” előbb avatott kezek bedeszkázzák,

elkészítik neki az ő végső házát,

rang és vagyon szerint, kinek milyen adódik,

kaphat egyszerű fenyőt

vagy bronzot vagy ébent vagy éppen mahagónit.

És így abban sem hihetek, hogy „odafenn

találkozunk”; énnekem mínusz 270°C a menny.

A mű, az persze, fennmarad, no igen.

De Vele, aki vörösbort ivott, szivarozott,

a „büdös életben” soha, s a még büdösebb halálban sem találkozok,

pedig, jaj, hány ostobán elmaradt

találkozásunk fantom-fájdalma sajog,

ahogyan fájni tudnak a régen amputált végtagok!

De mindegy. Meg kell szokni, egyre több

lesz csak a Nélküled, a Nélkülük,

eltemettük hiszen Pilinszkyt, Kálnokyt,

néhányan még élősködünk álnokul itt

– mert a túl- avagy továbbélés számomra jó ideje

a vastagbőrű pofátlanság egy neme

(a fenti szójáték – könnyen lehet – Neked nem tetszene)

– de hát ez az egész vers fals, disszonáns gyászzene:

hangok igyekeznek hangzani – nem Neked.

Te nem vagy már. Csak úgy, magamnak, akárkinek.

Forognak egy őrült hangraforgón forognak

kopott eszmék, barázdahibás tánclemezek.