A mélyhűtő portfóliója teljesen más, mint a sima hűtőszekrényé. A
legmegtérülőbb amit befektethetünk a mélyhűtőbe, szerintem a leveles tészta, a
zöldségek közül a zöldborsó és az aprított petrezselyem illetve kapor, és ha már a tőke környékén járunk, a sertésszűz. Ezen alapanyagok birtoklása nélkül
nem veheti fel nyugodtan a telefont a gasztrokalandor, mikor a váratlan
vendégek éppen bejelentkezni készülnek.
A sertésszűz a legelegánsabb és egyik legfinomabb része a disznónak, ebből kifolyólag a legdrágább is, de ez már csak így szokott lenni. Ellenben itt nem kell izgulni, hogy félig megsütve vagy angolosan szeretik-e a vendégek, jól mutat egyben és érmére formázva is. A petrezselymet az ember termelheti maga is, csak ne felejtse el betakarítani, hogy aztán a hó alól kelljen előásnia december 24-én délután ötkor, fagyoskodó római saláták szemrehányó pillantásaitól övezve.
A leveles tésztának annyi arca van, hogy külön könyveket is szenteltek már neki. Aki kétszer él, az csinálhatja maga is, hajtogathatja óraszám, hűtögetheti, pihentetheti, de először is fussa körbe a várost tisztességes vajért hogy ne dolgozzon hiába, a lisztről nem is beszélve. Aki meg nem ér rá ennyire, az vásároljon kész tésztát, de előtte próbálja meg értelmezni a csomagoláson lévő leírást, ahol természetesen nem az van odaírva, hogy "vaj", hanem jobb esetben "állati és növényi zsiradék", és csak ritkán tüntetik fel hogy mindez hány százalék. A többi hozzávalóról meg jobb nem is tudni.
A sertésszűz a legelegánsabb és egyik legfinomabb része a disznónak, ebből kifolyólag a legdrágább is, de ez már csak így szokott lenni. Ellenben itt nem kell izgulni, hogy félig megsütve vagy angolosan szeretik-e a vendégek, jól mutat egyben és érmére formázva is. A petrezselymet az ember termelheti maga is, csak ne felejtse el betakarítani, hogy aztán a hó alól kelljen előásnia december 24-én délután ötkor, fagyoskodó római saláták szemrehányó pillantásaitól övezve.
A leveles tésztának annyi arca van, hogy külön könyveket is szenteltek már neki. Aki kétszer él, az csinálhatja maga is, hajtogathatja óraszám, hűtögetheti, pihentetheti, de először is fussa körbe a várost tisztességes vajért hogy ne dolgozzon hiába, a lisztről nem is beszélve. Aki meg nem ér rá ennyire, az vásároljon kész tésztát, de előtte próbálja meg értelmezni a csomagoláson lévő leírást, ahol természetesen nem az van odaírva, hogy "vaj", hanem jobb esetben "állati és növényi zsiradék", és csak ritkán tüntetik fel hogy mindez hány százalék. A többi hozzávalóról meg jobb nem is tudni.
Most következik egy szilveszterre ajánlott sós sütemény, pedig
lenne mit mondani a megfelelő minőségű juhtúróról is! Hadd dicsekedjek, a
helyi kisboltunkban finoman érzékeltettem, hogy az általuk forgalmazott
juhtúrónak csak a neve az, mire elkezdtek szlovák bryndzát is rendelni
és hála a többi vásárló reagálásának, hamarosan elkopott mellette a régi
termék, az a homogén, fehér, sós, szinte folyékony krém. Bár tény, hogy
az olcsóbb volt és magyar, de ennél több jó tulajdonsággal nem
rendelkezett szegény.
Kapros juhtúrós stanglik
A mélyhűtött leveles tésztát 1-2 órával korábban kivettem és szobahőmérsékleten felengedtem. (Amennyiben nem mélyhűtött a tészta, ez természetesen nem szükséges.) Addig 20 dkg juhtúrót egy kisebb tojással összekevertem, aprított kaporlevelet szórtam bele.
A mélyhűtött leveles tésztát 1-2 órával korábban kivettem és szobahőmérsékleten felengedtem. (Amennyiben nem mélyhűtött a tészta, ez természetesen nem szükséges.) Addig 20 dkg juhtúrót egy kisebb tojással összekevertem, aprított kaporlevelet szórtam bele.
A sütőt 200º-ra előmelegítettem. A
lisztezett deszkán kinyújtott tésztának (kb. 40x40 cm) a felét megkentem a
túrós keverékkel, majd ráhajtottam a nem túrós részét. Finoman
megnyomkodtam és derelyevágóval 2 cm széles, 20 cm hosszú csíkokat vágtam belőle. A
csíkokat átemeltem a sütőpapíros sütőlapra, a két végüket megfogva
ellentétes irányban óvatosan megtekertem őket. Tojással megkentem,
szezámmagot szórtam rájuk (ez elmaradhat) és megsütöttem.
