Fegyelmezett és másokra
tekintettel levő emberként bizonyos helyzetekben képes vagyok teljesen
félretenni a gasztronómiai iránti rajongásomat. Akkor is, amikor a családdal összehajolunk a Múzeumok Éjszakája program fölött és megtervezzük a
menetrendet. Tényleg nem verem az asztalt, hogy irány a Vendéglátóipari Múzeum, hiszen ma is milyen türelmesen kivárták, míg lefényképeztem a tojásos nokedlit. Fő szempont ezen a hársfaillatú júniusi éjjelen az, hogy mindenki eljusson az érdeklődésének megfelelő
helyszínekre és mindannyian jól érezzük magunkat. Irányadó témakörök nálunk a művészetek,
különösen a képzőművészet és az irodalom, a műszaki- és természettudományok,
valamint minden más.
Arról tényleg nem tehetek,
hogy bárhol járunk, egyszer csak ellenállhatatlan erők húznak egy bizonyos
irányba. Tegnap is, amikor Csinszkáék lakásába
ugrottunk fel egy kis házibuliba – úgysem jártam náluk már vagy 20 éve –, egyszer csak azon kapom magam, hogy kint vagyok a konyhában, ahogy minden jó buliban. Papírmasé figuraként ott mosolyog Ady, Babits, Kosztolányi és
Móricz. Nagy kedvencembe, Móriczba karolok bele egy közös fénykép erejéig, de
aztán gyorsan kimenekülök vonzásából, nehogy szájtjára vegyen Nyáry Krisztián!
A Törley pincészet új
látogatóközpontjában fel és alá bugyborékolunk az installáció keretét adó pezsgősüvegből a dugóba, és vissza. A gyár története Magyarország elmúlt száz évével
dobbant együtt, egyszer fent, egyszer lent, talán ezért is döntünk úgy: ki
tudja mit hoz és mit visz a jövő, hörpintsünk fel gyorsan néhány pohár finom
száraz pezsgőt!
A MÁV-GÉPÉSZET Zrt.
Személykocsiműhelyében álmosan hallgatom csoportvezetőnk előadását a
légfékezésről, a hidraulikus emelőkről és más műhelytitkokról. Felmászom a
titokzatos motorvonatra, az Ezüst Nyílra, amellyel Kádár elvtárs utazgatott, körötte csend amerre
ment, és néma tartomány. Azt meg kell hagyni, igényes formatervezők és
kézművesek készítették ezt a járművet!
De mit nekem történelem, amikor ismét érezni kezdem a delejes vonzást! Egyszer csak
megpillantom az Utasellátó személykocsiját, és kiszakadva a csoportból áhítattal
indulok el feléje. Társaim közben munkavédelmi kobakban alámerülnek a
szerelőgödörbe, tesztelik a modern IC üléseket és fogalmuk sincs arról, hogy én közben milyen csodákat látok. Az Utasellátó
vállalat megelevenedett történelmét!
Sajnos tárlatlátogatásom végén kiderül, június
15- től a MÁV megszünteti az utasok étkeztetését belföldi vonalain, a 64 éves
vállalat történetének mélypontja ez. Bennem mégis nagy remények élnek, bár tudom,
hogy napjainkban vonattal közlekedni nem elegáns dolog, mégis talán eljön az
idő, amikor Európán belül kulturált körülmények között, gyorsan és pontosan
zakatolunk egyik városból a másikba, közben pedig hazai porcelángyáraink modern
étkészleteivel terítenek nekünk.
Ha hűs, száraz Törleyt is kínálnak majd, én biztosan
vonattal megyek!
