A csütörtök majdnem tökéletes júliusi nap volt! Simán
megtaláltam a helyet ahol átvettem a málnát, pont hazaértem a nagy zuhé előtt (aznap
tehát locsolnom sem kellett), és kaptam egy üveg málnalikőrt
Dél-Franciaországból. Fantasztikus zamatai vannak, sokkal finomabb mint amit
egyszer egy belga áruházban vettem! Jó érzéssel töltött el, hogy gördülékenyen
haladnak az események, még éjjel meg tudom főzni a málnalekvárt és előkészítem
a szörpöt, így másnap bőven lesz időm a baracklekvárra. Egyszóval minden olyan volt, mint egy csodálatos málnás napon. Ott
szúrtam el, hogy bementem a spájzba és észrevettem az egeret...
Organikus épített környezetünk velejárója, hogy úgy jön-megy
a természet, mintha itt sem lennénk, és ha valaki dohog a hívatlan
vendégállatok láttán, mindig figyelmeztetem: mi vagyunk a betolakodók, ők
voltak itt előbb! Felvilágosult világnézetem fénye bizalom formájában csillant
vissza az egér gombszeméből. Ugye nem kell tartania semmi rossztól, elismerem
az ő elsőbbségét is, és betartom a társadalmi szerződést? Hát nézd, egérke, tisztellek téged, élni és élni hagyni, de talán poroljuk le
inkább a "vissza a természetbe!" elvet.
A kupica málnalikőr nem adott elég bátorságot ahhoz, hogy
egyedül tartassam be az elveket, jobbnak láttam felébreszteni a többieket,
akik meg jobbnak látták legyinteni és tovább aludni. Éjszaka megpróbálkoztam a csapdákkal: a dióval kitámasztott cseréppel és
az egérfogóval. Egy darabka sajt neki, egy nekem, a legjobb fajtából. Igazán
megadtam a tisztességes fegyverletétel és eltávozás lehetőségét, de nem akart
élni vele. Durvább eszközökhöz nyúltam, a két
szolgálatban levő macskát betuszkoltam a spájzba. Nem értették mi a
feladat, miért kellene pont most és itt demonstrálni a táplálékláncot,
ahova eddig tilos
volt bemenniük. Amint az ajtórés macskafejnyire nyílt, elillantak.
A végzetes napon gyakorlatilag mindent kipakoltunk a
kamrából, ami azért volt rettentő feladat, mert egy hobbiszakácsnak legalább ötezer
aprósága van, csupa-csupa "egyszer valamire csak jó lesz" dolog.
Aztán rövid dulakodás után egy ájult egeret dobtunk ki a kertbe. Két napig
tartott a visszapakolás, fertőtlenítés, selejtezés – málnaszörp- és baracklekvár
készítéssel kísérve. A kétnapos hajtóvadászat alatt összedobtam egy kis töltött
cukkinivirágot, hozzá mártást, párolt rizst, de akkor már legyen egy kis
friss nyári fejtettbab leves is, és Lúdanyó tejfölös meggyese. Az első napon
mángoldból készült főzeléket ettünk.
A helyszíni szemle alapján megállapítottam, hogy egerünk
kifinomult ínyenc volt: újkrumplit, Lindt csokit és meggyet evett. Erre azért
büszke vagyok!
Töltött cukkinivirág
Az előkészítés folyamata itt olvasható. Egy kisebb csokor petrezselymet apróra vágtam két gerezd fokhagymával és egy kis oregánóval. Két darab puha mozzarellát összenyomkodtam, és belegyúrtam a zöldfűszereket. Ezzel a masszával töltöttem meg a virágokat, majd sörtésztába forgattam őket és forró, bő olajban megsütöttem. Laza majonézt készítettem mellé, amibe apróra vágott hagymát és kapribogyót tettem.
Ha lett volna időm az egérvadászat mellett, akkor maradék krumplipüréhez olajos, sós szardíniát kevertem volna egy kis aprított snidlinggel és azt is beletöltöttem volna. Vagy a fűszeres fetakockákat nyomtam volna össze, de azokat meg krémmé alakítva elvittem egy jó kis gasztrosznobber buliba. Mert az is volt közben.
