Régóta tudom, hogy a
gasztrobloggerkedés komoly felelősséggel is jár. Így rövid tétovázás után immár határozott
mozdulattal cseréltem ki a táblákat: az avokádós ládáról levettem a mangó
feliratú táblát és rátettem a mangósra, az avokádó feliratot pedig áthelyeztem az
avokádósra. Gondolom tisztán látta ezt az áruházi kamera, vártam hogy rögtön
előrobog egy szirénázó detektív és ott helyben letartóztat, ezért fejben
elkezdtem felépíteni a védekezési stratégiát, melynek alapja az volt, hogy
megkérem vádlóimat, ugyan próbáljanak már meg egy kis guacamolét összeütni
abból az egyébként igencsak hervadt mangóból!
Tavaly is volt hasonló akcióm, egy
másik boltban: szóltam az eladónak hogy az ott cékla és nem fekete retek, mint
ahogy jelzik, és értelemszerűen a fekete retek sem cékla. Zavartan nézegette a
ládákat, majd elkezdte szidni a vevőket, mert "azok cserélik fel mindig" a feliratokat. Annyira magával ragadott sziszegő haragja, hogy
már-már én is elkezdtem gyűlölni a vásárlókat. Nem intézkedett, úgy jöttem el,
hogy a retek-cékla identitás továbbra is tisztázatlan maradt. Szerintem, ha a
vevők ilyesmit csinálnának, lenne annyi eszük, hogy az árakat cserélnék fel a
ládákon.
Van néhány ismerősöm, akik hihetetlen
felcserélős titkokat osztottak meg velem. Az egyik bevallotta, hogy ő bizony
nem képes a karalábé és a karfiol szavakat megkülönböztetni egymástól, a
zöldségeket igen, de csak akkor ha egymás mellett látja őket, vagyis ha adott időben és
térben mindkettő egyszerre van jelen. A másiknak a padlizsánnal és a cukkínivel
van baja. Miután kertjében elültettem a cukkinit és az termőre fordult, ő még hetekig
várta hogy beliluljon, hiába mondtam, hogy ne reménykedjen, maximum sárgulni
fog és egyre fásabb lesz. Létezik tehát egy gyümölcs- zöldségfelcserélő szindróma, egy
amolyan diszvegalexia. A kérdés csak az, hogy az illető vásárló valóban ebben a
betegségben szenved, vagy előre kitervelten, aljas indokból szórakozik a
táblákkal?!
Majdnem mango lassi
Érett, lédús mangót ritkán találok, ezért gyakran veszek mangópürét a keleti fűszerboltokban. Létezik
cukormentes változatban is, akkor én édesítem meg a belőle készülő italt, általában mézzel.
A turmixgépbe öntött 1 dl püréhez
adok 1,5 dl joghurtot, 0,5 dl tejet – de ez ízlés kérdése, lehet kísérletezni. Ha már keleti boltban járok, akkor persze veszek török vagy görög joghurtot is, mert nem bírom kivárni, míg a magyar tejipar eljut arra a fejlettségi szintre.
Ha
nem elég édes az ital, egy kis mézet is csorgatok bele. Néhány pillanatig pörgetem
magas fordulatszámon.
Banán-, eper-, vagy málnaturmix
Manapság smoothie-t iszik aki ad
magára, de ne vessük meg a retrós turmixokat sem!
Egy db. banánhoz, 1 dl tejet vagy
tejszínt, 2 dl joghurtot, kevés mézet vagy barnacukrot adok. Más gyümölcsökkel ugyanígy járok el: előkapom a mélyhűtőből a lefagyasztott epret, málnát. Nyáron jeget is
lehet beledarálni, vagy jégkására önteni a turmixot. Turmixgép híján megteszi a
botmixer is. Ha tejszínnel készítem, látványosabb lesz a végeredmény. Manapság
már lehet kapni jól záródó kulacsokat, amelyekben el is szállíthatjuk az
iskolába, munkahelyre.
Teljes értékű táplálék,
tapasztalatom szerint a lábadozó betegeket is szilárd lábra helyezi.
