A hamis mákos és az igazi

Családtagjaim és barátaim fittyet hánynak arra a tudományos tényre, mely szerint a mák esetében csak a gubójából nyert bizonyos anyag okozhat függőséget. Számukra már maga a "mák" szó is addiktív, így leküzdhetetlen ingert jelent. Felemelt fejjel, félig lehunyt szemmel ejtik ki: mááááákos! Ölre mennének az agyukban felvillanó mákos sütemény képének fizikai leképeződéséért, nem tudják türtőztetni magukat, ha egy bevásárlóközpont vagy gyorspékség pultján meglátnak egy olyan fekete izével töltött rétest, pitét, bélest, vagy csigát. Pedig tudják, hogy csalódás lesz a vége, mert mindig az. Nem is kell mondaniuk, látom a lehervadó reményt az arcukon, miután beleharapnak a süteménybe. Tudom milyen ez, én is ezt érzem a meggyes vagy túrós tölteléknél, a visszatérő csalódottságot amiatt, hogy a pénzem töredékét sem fordították meggyre vagy túróra.

A becsapott mákrajongók régen még kidobták a hamis mákost, látványosan, oda a pult melletti kukába, de manapság az ismert okok miatt megerősödött az „ételt nem dobunk ki” elv, ezért inkább hazaviszik, majd mézet, porcukrot, citromlevet vagy baracklekvárt tesznek a töltelékre, vagy bármit, ami életet lehel a rétesbe, pitébe, bélesbe, csigába.

Én meg sajnálkozva nézem őket és megígérem, hogy na jó, hétvégén sütök egy igazi rétest, pitét, bélest, esetleg csigát, és semmit sem fogok kispórolni belőle. Ők pedig megígérik, hogy ledarálják a mákot azon a kis cseh ipari műemléken, eszembe se jusson daráltat venni, mert abból csak újabb csalódás lesz. Aztán jön a hétvége, érkezik néhány mákfüggő vendég, akiknek elég a pályaudvaron odasúgni, hogy mi hűl éppen odahaza a nagytepsiben, mire átszellemült arccal kimondják a szent szót: „mááááákos!” Az pedig fellebeg a hatos vágány peronja fölé, onnan a szél hátán az utastájékoztató tábla magasságába, s miközben a galambok alázatosan utat nyitnak neki, nyílegyenesen megcélozza az autóparkolót.  Barátaim pedig úgy igyekeznek utána, hogy alig érem utol őket. Pedig nálam van a slusszkulcs.

Mákos béles

Ebből a műfajból (két tésztaréteg közötti mákos töltelék) kétfélét szoktam sütni: pitét és bélest. Nálam a pite a tulajdonképpeni omlós tészta, a béles pedig az, amiből almást szoktam sütni. Recept: itt!

A 25x30 cm-es tepsihez:

Elkészítettem a máktölteléket. Miután kihűlt, bekapcsoltam a sütőt 175°-ra. Összegyúrtam a tésztát, összeállítottam a süteményt, majd kb. 45 percig sütöttem, míg szép sárga és márványos lett a teteje.

máktöltelék: 5 dl tejet, 25 dkg cukrot, csipet sót és 10 dkg búzadarát gyakori kevergetéssel megfőztem. Belekevertem 40 dkg darált mákot és azzal is főztem még egy kicsit. Közben belereszeltem egy citrom héját, beleöntöttem fél citrom levét, egy löttyintés rumot, egy teáskanál vaníliaesszenciát, egy teáskanál őrölt fahéjat, egy nagy marék puha mazsolát. Amíg hűlt, 3 almát lereszeltem a nagy-lyukún, kicsit állni hagytam, kinyomkodtam a levét (megittam), a húsát a mákhoz adtam. Miután teljesen kihűlt, négy tojás felvert habját óvatosan beleforgattam. Érdemes megkóstolni, ilyenkor lehet még édesíteni vagy fűszerezni.

tészta: 50 dkg finomliszttel és csipet sóval elmorzsoltam 15 dkg vajat és 8 dkg zsírt. (Lehet csak vajjal is készíteni.) Hozzáadtam 3-4 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Ha száraznak tűnik vizet vagy tejfölt lehet adni hozzá, lényeg hogy nyújtható tésztát kapjunk. A tepsit kivajaztam. A tésztát kétfelé vágtam, az egyik cipó kicsit nagyobb volt, mint a másik, mert az került alulra. Belefektettem a tepsibe úgy, hogy az oldalakra is kerüljön tészta, megkentem baracklekvárral, majd ráöntöttem a tölteléket, elsimítottam, hogy egyenletes legyen. Ráfektettem a másik kinyújtott tésztalapot. A széleket kicsit összenyomkodtam, a lap tetejét megszurkáltam villával és megkentem egy felvert tojással.