Remélem, nem haragszanak meg a hozzátartozóim, de számomra az idei
(tavalyi) karácsony legnagyobb meglepetése az egyik kereskedelmi tévé adása
volt, ahol 24 órában közvetítették az egész képernyőt betöltő kandallóban
történő hihetetlenül izgalmas eseményeket. Egy főzéssel-sütéssel alaposan
átitatott nap éjszakáján omlottam le a valódi kandalló mellé, és
tésztagyúrásban megfáradt ujjaim rátévedtek a távkapcsolónak arra a bizonyos
gombjára. Nem hittem a szememnek: a képernyőn ott lobogott a tűz, ropogott is (a
fülemnek ezek szerint hittem), és időnként egy gondos férfikéz benyúlt oldalról
és újabb hasábot tett rá. Ez a hatás ért szemből, oldalról az igazi kandalló,
amihez sajnos nem volt gondos férfikéz, illetve volt, de már régen lefeküdt a
gazdájával együtt, így nekem kellett időnként felkászálódni, odalépni a
tűztérhez és bedobni a fát. Az igazi kandallóval másnap további gondok szoktak lenni,
ki kell hamuzni, néha ki kell tisztítani, körülötte összesöpörni, stb., míg a
tévés tiszta, füst- és illatanyagmentes, és az ózonlyukat sem növeli. Ideáig
jutottunk hát, gondoltam tévénézés közben, hogy már a kultúrán kívül a meleget
is közvetítik! Vagy helyette.
A karácsony másik meglepetése, ami persze nem az, mert ezt
az emberiség évezredek óta tudja: hogy az alkohol mindent visz! Nem az üveges, vagy
a poharas, mert az olyan nyilvánvaló és direkt, hanem a rejtett! Ünnep előtt
hetekig sütögettem az adventi aprókat, a célegyenesben a krémes süteményeket és
az utolsó előtti napon ráeszméltem, hogy nagyon sok kiszáradt aszalt gyümölcs
halmozódott fel a kamrában. Vagy hárommaréknyit nagy nehezen összeaprítottam,
és felöntöttem másfél dl rum és pálinka keverékével. Lefedtem, hogy a kellemes
illatok ne izgassanak és ne párologjanak. Bíztam abban, hogy a gyümölccsel
átitatott alkoholt másnap majd sutyiban felhörpinthetem. Sajnos másnap a lé
eltűnt, viszont a gyümölcsök életre keltek, kinyílottak, megduzzadtak, tombolt bennük
az élet. Az aszalás a múlté lett, még mondja valaki hogy az idő kereke nem
visszafordítható!
Valamilyen ösztöntől
vezérleve a „friss” gyümölcsöket belegyúrtam egy kekszmasszába (25 dkg
kekszmorzsa, 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor, két ek. kakaópor, de mindenből csakis
a legjobbat használva!), az így kapott „bonbonokat” hosszúkás alakúra
formáztam, majd csokiba mártottam és kidíszítettem. Csillogó kapszliban léptek
fel és az ünnepek legnagyobb sikerévé váltak. Elszánt antialkoholista vendégeink
is falták, mintha így akarták volna bepótolni, amit az elmúlt években elmulasztottak meginni. A sütifalatkák egy részét még masszaállapotukban
lefagyasztottam és a szilveszteri utóbuli előtt díszítettem. Nesze neked
balatonakali mandulából gyúrt bourbon vaníliás kifli és a többiek!
