A hobbikertészek nem várják meg a medve februári döntését, már januárban éledezni kezdenek, maggyűjteményüket lapozgatják mint egy könyvet, és a kertészboltokat járják, hogy beszerezzék a teljes muníciót. Az új magos zacskókat beillesztik a gyűjteménybe, aztán újra átlapozzák, átrendezik és ez így megy napokon át, s közben a kertészek paradicsomában érzik magukat!
Bizony ám! És pont a paradicsom az, amit időben el kell ültetni,
hogy április-májusra életerős palánta nevelődjön az apró magokból. Lehet majd palántát
venni is, ha eljön az ideje, de a saját nevelésű az egészen más, az olyan mint
a saját tenyészetből származó kiscsikó, amelyik nagykorában megnyeri az epsomi
derbyt és a díjosztáskor elégedetten kacsinthatunk ki az az évi extravagáns kalapkreációnk
alól.
A magok elültetésének sokféle módja van, a tejfölös pohártól
a speciális ültetőcserepekig, de a legviccesebb kétségkívül az ültető- vagy
tőzegkorong, amely ha nedvességet kap, pillanatok alatt megnő mint a
bolondgomba. Ebbe kell kb. két magot belenyomni, lefedni, napos, meleg helyre
tenni és minden nap lesni, hogy mi van.
Ha a korongoknak speciális doboza van tetővel,
az a legjobb, mert pont rápasszol és rá lehet írni a fajta nevét. Pl. hogy
„Zömök”, „Kecskeméti jubileum” „Jucika”, „Lucullus” stb. Nekem idén így adódott egy Zömök Jucika feliratú
dobozom, de már levettem a tetőt, mert a csírázás túlhaladta ezt, így nem kell kinevettetnem
magamat, ha valaki netán arra járna és rápillantana. Nem jár, csak én járok,
nekem kell az odakészített spriccelővel életben tartanom a Jucikáékat. Akik
egyébként abban az ablakban nevelkednek, amelyik pont a fém háztetőre néz, oda,
ahol a paradicsomok fognak nyár végén aszalódni, ha minden jól megy és lesz termés meg forró háztető. Vagyis ha paradicsomi állapotok lesznek.
A tavalyi aszalt paradicsomok utolsó adagjait még élvezzük, hétvégén
reggelire ráteszek egy-két karikát egy kis kovászos bagettre, mellé néhány
szelet brie sajt, aztán a maradék olajba, ami fantasztikusan paradicsom ízű,
bele lehet mártogatni a kenyeret. Mennyei! Vagyis paradicsomi!
A megújuló energiaforrásként működő fém háztetőnket, a
fenntartható fejlődésért küzdő zöld macskáink a legmesszemenőbbig kihasználják.
Ha kisüt a nap, a szél által összesöpört falevelekkel "szigetelt" tetőre kuporodnak
és jóízűeket alszanak. Macskaparadicsom ez a javából! De már csak hat hónapig, mert
akkor az aszalótepsik kerülnek a helyükre. Nekik pedig sicc lesz!
A tőzegkorongokról itt van egy szakértő kis cikk.