
Ámde a tél csak ideiglenes vonult vissza, rendezte sorait és hétvégén zseniális hadicsellel egy komplett nyári vihart zúdított a nyakunkba, jéggel, villámlással, fakitekeréssel. Majd a meteorológusokkal megüzente: itt vagyok megint a kertek alján, reszkessetek, fázzatok!
Így már akkora kavarodás támadt az évszakok körül, hogy kénytelen voltam a konyhaasztalra csapni: „Most már elég. Jön a tavasz és punktum!”


Előkaptam a nemrég Franciaországból kapott rózsaborsot, kicsit megtörtem a mozsárban néhány szem koriander, szárított kakukkfű és rozmaringágacska társaságában. A (...)sajtot kis kockákra vágtam, belerakosgattam a még Horvátországból hozott ajókás üvegekbe, amelyeket miután kiszopogattam belőle a szardíniákat (a másik kedvenc bonbonom!), persze nem dobtam ki, mert tisztességes hobbiszakács soha semmit nem dob ki, egyszer minden valamire csak jó lesz, ezért aztán nem is lehet belépni a kamrájába. Tehát a kockák közé ment a fűszerkeverék, az aljára magyar fokhagymadarabkák, borókabogyó, olasz chilipaprika, török babérlevél és rá az illatos fűszerkeverék. Majd felöntöttem az egészet görög olívaolajjal.

Az üvegcséket finoman előretoltam a tűzvonalba, azaz a teraszra, ahol a tél hörögve torkához kapott és menten felfordult. Szövetségesem, a Nap, amely oldalról indított átkaroló hadműveletet, diadalmasan mutogatta magát az üvegeimen.
Most már csak 1-2 hét érlelési idő a hűtőben és jöhetnek a pirítósok, friss bagettek, ezek nagyon szeretik, ha nyakukra ültetnek egy-egy kis fűszeres (...)kockát. És jöhet a tavasz is.
Most már csak 1-2 hét érlelési idő a hűtőben és jöhetnek a pirítósok, friss bagettek, ezek nagyon szeretik, ha nyakukra ültetnek egy-egy kis fűszeres (...)kockát. És jöhet a tavasz is.
Gyönyörűek ezek az üvegecskék, meg (...)sajtocskák, meg fotócskák, meg szövegecskék. Nekem a (...)sajtocskákról, uniókomform módon, Görögország jut eszembe, ahová első nyugati utam vitt, megvan az már vagy több mint huszonhárom éve. Öten mentünk, sátorral, jó három hétre, egy Wartburgban; két páros, meg én. Emlékszem, levittük a csomagokat, s azt mondtuk, ez lehetetlen, hogy beférjen. És befért. A Wartburg-csomagtartó kétségkívül a szocialista gazdaság csúcsteljesítményei között említhető, e tekintetben bízvást utolértük Amerikát. A fékbovdeneket illetően ez már kevésbé mondható el, lezúgóban valamely olümposzi szerpentinen például a sofőr közölte: nem fog a fék (valahogy megúsztuk; lehűlt, s robogtunk tovább). Szóval Görögország, augusztus; Athénban, emlékszem, az újságok szalagcímben hozták: 41,5 fok; hárman, mintegy félmeztelenül, a hátsó ülésen - és elfértünk (lásd fent). Mükéné romjain hőgutát kaptunk, de Epidauroszt szerettük: volt csap a bejáratnál, meg árnyék is imitt-amott (és tényleg lehetett a legfelső sorból hallani a színpadon meggyújtott gyufát).
VálaszTörlésAztán viszont Krétán egyetlen délután annyira leégtem a strandon (ahol ráadásul valóságos süntelepek leledztek), hogy három napig minden éjjel felkeltem kétszer hideg zuhanyt venni.
Sajtot, közte (...)sajtot, nem ettünk a három hét alatt, meg mást se, ami görög lett volna, talán a kenyeret leszámítva: kitartottak végig a jó öreg glóbuszkonzerveink. Még tán a valutakeretből is maradt.