Kis balatoni lángos-teszt

Lehetne kis-balatoni is, de oda majd csak ősszel megyek. Remélem, találok ott egy Matula bácsit, aki ért a lángoshoz is.

Addig is - nem elplagizálva Fűszeres Eszter lángos-tesztjét – ezúton olvasóim vállára borulva sírom ki magam, amiért az elmúlt két évben egy darab normális lángost sem ettem az északi parton, Almáditól Keszthelyig bezárólag. Összegyűjtöttem a hibákat, íme:

1. Ettem olyat, aminek a tésztájába egy kristálynyi sót sem tettek. Talán azért, mert tudták, hogy a só nehezíti a kelés folyamatát, hiszen az élesztő a cukrot szereti, vagy azért, mert azt gondolták, majd a tetejére mindenki annyit szór, amennyit akar. Vagy csak puszta figyelmetlenségből? Mindegy, az eredmény: vacak, íztelen lángos.

2. Láttam olyat, hogy miután a sütő kislány kiszaggatta a tésztát, elkezdte csapkodni. Valósággal beledöngölte a gyúródeszkába, a liszt már-már belediffundált a fába. Onnan aztán alig lehetett felkaparni. Szegény lángos félholtan került az olajba, láttam ahogy kétségbeesetten levegő után kapkod, de hiába, sehol sem akadt már egy szemernyi légbuborék sem. Lapos és szíjas lett. Ropinak viszont egészen jó volt! Ha én lennék a turisztikai miniszter, azonnal benyújtanám az országgyűlésnek a „Lángostészta kínzását tiltó” törvényjavaslatot.

3. Éreztem olyat, hogy a tejföl annyira fel volt hígítva, hogy csöpögött a könyökünkön. Aki ezek után még merészelt 1 db. átlátszó lapocskánál több szalvétát kérni, az halál fia lett.

4. Hallottam olyat, hogy van, aki még sajtot rendel a lángosára! Ez hallatlan bátorságra és naivitásra vall! Hiszen a sajtnak látszó tárgy néha olyan, mintha krémsajtot nyomtak volna át krumplinyomón, összekeverve egy kis sűrítő anyaggal. Állítólag növényi sajt is létezik a lángososoknál, de remélem, hogy ez csak a rémhír.

5. Láttam olyat, hogy amikor még nem volt vendég és ráértek, kisütötték, lecsöpögtették a lángost, aztán amikor jött a vevő, bedobták a mikróba a dermedt tésztát…

6. Azt meg bár ne is hallottam volna, amikor két évvel ezelőtt azt mondta nekem az egyik lángosos, hogy ha kérek fokhagymás vízpöttyöt is a lángosomra, az plusz 50 Ft lesz!

Ezek után nem csodálkozom azon, hogy annyi cseh, svéd, angol, olasz, lengyel, és ír turistát láttam Horvátországban. Északi szomszédainknak eszében sincs, hogy az Adriára jövet-menet néhány éjszakát eltöltsenek a Balatonnál. Nem hívogatja őket a lágy, könnyű, kelt tészta fokhagymával körbeölelt illata és a becsületes vendéglátás.

Lángos

Én úgy készítem, hogy kb. 40 dkg liszt + 2 db. főtt áttört burgonya + kevés só + 3 dkg. megfuttatott élesztő + egy ek. olaj + annyi folyadék, amennyit kíván.
És a kelesztés után úgy bánok vele, mint egy drága porcelánnal!!!!!

Ádám almái és az én almás pitéim

Végre valahára sikerült megnéznem az „Ádám almái” című dán filmet. A film a hitről, a jó és a gonosz harcáról (vagyis az önmagunk elleni küzdelemről) szól - mindez egy almás pite sorsába ágyazva. Van a filmben minden, ami a szívszorító szórakozáshoz kell: sorsüldözött pap, terhes alkoholista, esendő bőrfejű, döglött macska, félnótás benzinkútrabló, őrült orvos, kukacos alma stb.

A vetítésről éjjel értem haza, így csak másnap eshettem neki a saját pitém megvalósításának. Finom nyári almából - amit egyébként úgy tudom Éva almának is hívnak - mostanában jól állunk, így ez nem volt gond, nem úgy mint szegény Ádámnak.
A pite jó hidegen is, a filmet pedig melegen ajánlom azoknak, akik a filmművészetben is bírják a kanyarokat meg a sebességet.

Ez itt a film honlapja, amely nem mellesleg közöl egy almáspite-receptet is!)

Almás pite
Ezt azért érdemes elolvasni, mert én nem a reszelős almafeldolgozást alkalmazom, hanem:

Kb. 1 kg almát megpucolok és 3 mm-es szeletekre vágom. Beleteszem egy lábosba, kevéske vizet löttyintek alá, megszórom fahéjjal és ha kell cukorral. Néha citromlével is, de csak ha elégedetlen vagyok az alma zamatával. És MEGPÁROLOM! Igen, nem reszelem, facsargatom stb. Ha már nem nyers de még nem is főtt szét, gyorsan leveszem a tűzről és egy szűrőn lecsöpögtetem.

(Ez a párolós módszer azért jó, mert ha vastagon tesszük bele az almatölteléket, nagyon szépen mutat a felszeleteléskor és nem olyan száraz a gyümölcs, mint amikor reszeljük és kinyomkodjuk a levét.)

A tészta: 40 dkg liszt 20 dkg vajjal, csipet sóval, fél zacskó sütőporral és annyi tejföllel amennyit kíván (ha a tejföl nem megbízható inkább hideg vízzel) összegyúrva. A tészta nagyobbik felét kinyújtom és a kivajazott tepsibe fektetem, megszurkálom villával, majd belesimítok egy-két marék zsemlemorzsát, arra pedig az almás töltéket. Még itt is megszórom fahéjjal, és esetleg darált dióval. A maradék tészta megy a tetejére, azt is megszurkálom és lefestegetem felvert tojással. Lassú tűzön sütöm.