Az ünnepi menü és a felelősség

A képhez: az ünnepek során a járt magyar utat elhagyva megjártuk a porosz és az angolszász utat is. Mindegyik egyre döcögősebb lett…

Könnyű annak, aki év közben csak egyszerű ételeket tesz az asztalra! Elegendő, ha karácsonykor csak egy kicsit húz bele, és máris elámul a család, hogy jaj de fantasztikus, micsoda remekmű stb. De mit tegyen ilyenkor az, aki egész évben töri magát, hogy minél izgalmasabban főzzön? Hogyan jelezze, hogy ez most nagyon különleges, nagyon ünnepi, vagyis k a r á c s o ny i ?

Egyrészt a terítékkel. Előkerül a legelegánsabb étkészlet és a csillogó karácsonyi kellékek. Akinek nagy ebédlőasztala van, annak jobban elszabadulhat a fantáziája, akinek meg nincs, annak még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy ez most ne tűnjön fel a vendégseregnek.
Másrészt az ünnepi ételsorral, amelynek tükröznie kell, hogy bizony sikerült felülmúlnunk hétköznapi önmagunkat. Be lehet bújni a hagyományok mögé, annak is megvan a maga varázsa, de lehet újítani is, vagy az elmúlt évek bevált receptjeit előadni, amiből azután előbb-utóbb hagyomány születik.

De vigyázzunk! Megfigyeltem, hogy a híres emberek a velük készült év végi interjúkban mindig elmesélik, hogy milyen karácsonyokra emlékeznek, és soha nem a hangulatról, a fáról vagy az ajándékokról beszélnek, hanem az ételekről. Tehát amit ma feltálalunk, arról lehet hogy 30-40 év múlva az időközben híressé váló gyermekünk, rokonunk, barátunk pontos leírást fog adni. Beleírja egy Nobel-díjas regénybe, belerendezi egy világsiker filmbe, vagy beleénekli egy christmas songba, és akkor aztán ország-világ előtt ott állunk pőrén, a lemeztelenített főzési-sütési tudományunkkal.

Ha nem vesszük komolyan a kihívást, lehet hogy így járunk:

- Hogyan emlékszik vissza a régi karácsonyok hangulatára? – kérdezi majd a riporter a híres emberünktől.
- Ó, azok mindig nagyon izgalmasak voltak! A gasztroblogger házigazda egész nap idegesen rohangált, fát díszített, összekeverte az ajándékokat és mindenkivel összeveszett. Hálát adtunk a sorsnak, ha estére nem vágta le a kezét a kisbaltával. És bizonygatta, hogy ha maradt volna ideje, főzött volna valamilyen ünnepi vacsorát is, de erre soha nem került sor.
- Mit jelentett az a szó hogy blog?
- Nem is tudom, valami régimódi, elavult kommunikációs forma lehetett - válaszolja a híres ember.
- És a gasztro? Az mi volt? - érdeklődik a riporter.
- Hát arról fogalmam sincs! - jön majd a válasz.

Karácsonyi napló

December 23.

Kedves Naplóm!
Ma korán keltem, hogy elsőként szakítsam át a célszalagot a supermarket vásárlói közül, és ez nagyjából sikerült is, de kár volt ennyire igyekeznem. Az eladók bezzeg nem keltek korán, és akkor kezdtek árufeltölteni, amikor mi vevők már ott bukdácsoltunk a polcok között. Alapvető karácsonyi kellékek hiányoztak (fahéj, szegfűszeg, csillagszóró) de a szilveszteri maskarák és virsli hegyek már ott tornyosultak előttünk. Én már csak a romlandó alapélelmiszerekért mentem, de láttam, hogy sokan csalódottan kószáltak a boltban, állítólag a hűtőpult is üres volt helyenként.

Délben telefonált az egyik hortobágyi barátunk, hogy beugrana hozzánk néhány birkával. Persze, persze, gyere csak, mondtam de valójában nagyot fordult velem a konyha. Moooost????? Pont most? Még soha nem szerveztem ennyire rosszul az előkészületeket, mint idén: a bejgli még csak összegyúrva vár a hűtőben, a pisztrángok pikkelyes ruhájukban vidáman ficánkolnak, a dresszírzsákom bújócskát játszik két napja, és sehogyan sem tudom leipiapacsolni. Tudom, hogy a két racka be volt ígérve, itt írtam is erről, de nem lehetne várni ezzel még egy kicsit? Mikor fogom beszoktatni őket? Gondolom, eleinte egy, aztán két, majd három órára kell kiengedni őket a gyepre, közben bemutatnám nekik a macsakahadat és a mókusokat. Láttak ezek már mókust egyáltalán? Mi lesz, ha L. távozása után ráfonódnak a kerítésre és keservesen bégetnek, hogy haza akarnak menni, mert visszavágynak a végtelen füves pusztákra? És honnan veszek terelésre betanított pulit december 24-én? Vagy felállítsunk gyorsan egy betlehemet, amiben talán otthon éreznék magukat? Mondjuk, melegük nem lesz, az biztos, mert éppen ma romlott el a kétéves világmárka gázkazánunk, emiatt a család többi tagjai szerelőt és tömítőgyűrűt keresnek reggel óta, ahelyett hogy nekem segítenének.

Megannyi kérdés kavargott a fejemben, amikor megállt a terepjáró a házunk előtt. L. kiemelt a csomagtartóból egy hatalmas nejlonzsákot, benne különböző birkaalkatrészekkel. Ja, ez már más! Szerencsére a mélyhűtőben sok hely volt, és be tudtuk tuszkolni a zsák tartalmát. Ezeket a kedves, fiatal állatokat, akik még reggel vidáman bégettek, most meg már csak hallgatnak. L. pedig megérdemelten kóstolgatta adventi aprósüteményeimet.

December 24.
A főzésénél csak egy dolog kíván nagyobb logisztikai szakértelmet: a karácsonyi főzés. Főleg ha az ember közben fát díszít, segít talpba faragni, gyerekeket terelget, pótizzók után kutat. De csak összeállt az esti menü:

• Fokhagymával és aszalt szilvával töltött szűzpecsenye + vörösboros aszalt szilva (a pecsenyeféleség azért jó ilyenkor, mert amíg sül, nem kell őrizni)

• Sült lazacpatkó hagymás majonézzel (lazaclevesre készültem, de nem találtam elegendő lazaccsontot a városban - rossz városban keresgéltem, tudom)

• Hercegnőburgonya (mert szép)

• Desszert: délután elkezdett szállingózni a hó!

December 25.
Mi a legjobb módja annak, hogy az ember ne szedjen fel egy dekát sem karácsonykor? Az, hogy vállalja be a teljes rokonellátást, étkezéssel, altatással együtt, ez garancia arra, hogy négy napig lehet robotolni a konyhában. Így sem kedve, sem ideje nem lesz enni a hobbiszakácsnak.
A mai menü:

• Töltött káposzta a hagyomány nevében (még soha nem főztem karácsonykor, de jól esett mindenkinek)

• Mézes krémes

December 26.
Ha már mindenkit mindig meghívok, mert szeretek itthon lenni ünnepekkor, még egy téren ki szoktam szúrni magammal: ilyenkor újítok, ami egyébként szigorúan tilos vendégfogadáskor. Ezt az előételt agyaltam ki. Figyelem, világpremier!

• tormahab tésztafészekben, füstölt lazaccsíkokkal, lazackaviárral

A továbbiak ezek voltak:

• Gyöngytyúkleves cérnametélttel (ez mennyei lett!)

• Hússal és gombával töltött rántott palacsinta (azoknak, akik nem eszik meg a halat)

• Mandulás pisztráng aszúmártással (magamnak, főleg)

• Burgonyagratin (hogy ezzel is több dolgom legyen)

• Fatörzs-torta (titkos családi recept alapján)

Kép nem készült minden fogásról, mert az már tényleg meghaladta volna a logisztikai képességeimet. Jöhet a szilveszter - de csak az ágyneműmosás után!