Egyesek csak siránkoznak, hogy sajnos nincsenek már manapság összetartó közösségek, az emberi kapcsolatok elértéktelenedtek, rohanó világban élünk – és még sorolhatnám a sztereotípiákat. A siránkozók száma kb. az emberiség 99,9%-át teszik ki. De ott van a maradék 0,1%. Ők nyitott szemmel és szívvel járnak a világban, energiájukból pedig másoknak is juttatnak. Nem régen számoltam be az Arnolfini csoportról, most egy magánzóról írnék.Ő már azzal elkápráztatott, hogy egyszer csak hátat fordított addigi életének, diplomáját naftalinba tette és megtanult egy kétkezi szakmát, majd műhelyt nyitott. Ugye mennyien álmodoznak erről, de meglépni szinte senki sem meri?
Munkája mellett szakít időt a Föld nevű bolygó felvirágoztatására is. Legutóbbi akciója során szomszédait meggyőzte arról, hogy a budai lakóházuk belső udvara tökéletes színhelye lehet kis koncertek megtartásának. Már csak egy kis közönségszervezés és jönnek is szép számmal a barátok, ismerősök. Persze az eszem-iszom itt sem maradhat el, elvégre magyarok vagyunk! Hát nem kellemesebb egy ilyen összejövetel, mint egy kiabálós társasházi közgyűlés?
Hétfőn a Discantus énekegyüttest hallgattuk – szájtátva. A reneszánsz zene amúgy is magában hordozza az életigenlést, innen már csak egy lépés volt, hogy az egybegyűltek az ételeket is élvezzék. Jómagam sajnos nem tudtam süteményt sütni, mert összesen 30 szabad percem volt a koncert előtt. Sajt tallérokat sütöttem, vagyis inkább olvasztottam.
Sült sajttallérok
Vettem fél kg kemény sajtot és lereszeltem. Ilyen mennyiségnél érdemes a robotgépünket megdolgoztatni, ne bajlódjunk a kézi megoldással! Közben bekapcsoltam a sütőt 200º-osra. Sütőlemezekre sütőpapírt tettem, és a sajtból kb. 6cm-es átmérőjű kupacokat raktam rájuk. A kupacok között maradt legalább 3 cm. Tetejükre őrölt köményt vagy őrölt chilit szórtam. Néhány perc alatt megolvadtak, szétterültek, megsültek.
Amikor kihűltek és kicsit visszakeményedtek, akkor kellene őket leszedegetni, de erre most sajnos nem volt időm, gyorsan beleszórtam őket egy dobozba és futás a helyszínre.
Hiba volt, hogy nem írtam rá a közönségnek, melyik a csípős, ez meglepett egyeseket. Valaki finom kenyeret sütött, amire pont jól jött egy-egy sajtlapocska, de ezek önmagukban mint rágcsálnivalók is működnek. Így a borok is simábban megtalálták helyüket.
Vettem fél kg kemény sajtot és lereszeltem. Ilyen mennyiségnél érdemes a robotgépünket megdolgoztatni, ne bajlódjunk a kézi megoldással! Közben bekapcsoltam a sütőt 200º-osra. Sütőlemezekre sütőpapírt tettem, és a sajtból kb. 6cm-es átmérőjű kupacokat raktam rájuk. A kupacok között maradt legalább 3 cm. Tetejükre őrölt köményt vagy őrölt chilit szórtam. Néhány perc alatt megolvadtak, szétterültek, megsültek.
Amikor kihűltek és kicsit visszakeményedtek, akkor kellene őket leszedegetni, de erre most sajnos nem volt időm, gyorsan beleszórtam őket egy dobozba és futás a helyszínre.
Hiba volt, hogy nem írtam rá a közönségnek, melyik a csípős, ez meglepett egyeseket. Valaki finom kenyeret sütött, amire pont jól jött egy-egy sajtlapocska, de ezek önmagukban mint rágcsálnivalók is működnek. Így a borok is simábban megtalálták helyüket.