Tisza-tavi Jurassic park

Ha egy hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor alapvetően gyalog, kerékpáron vagy tömegesen közlekedik, mert tudja, hogy ami kipöfög a csövön, az valahol előbb-utóbb lerakódik a kelkáposzta levelére. A lejárt buszbérletét pedig gondosan belehelyezi a konyhai szelektív-gyűjtőbe. Ámde ha mégis autóba kényszerül, elkerüli az autópályákat, mert azok tele vannak frusztrált leszorítós feketeautósokkal, ráadásul ellehetetlenítik a horvát birkasütőket és a magyar csárdákat.

Ha a hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor Debrecenből Pestre nem autópályán megy, hanem a 33-as úton. Ahogy Debrecen határában elsuhan a Látóképi csárda mellett, nyel egy pavlovit, mert tökéletes ízű piros pacalok képe tör fel bélbolyhaiból. A Hortobágyot átszelő úton derülve nézi a vonuló darvakat, akik nagyjából másfél hónapot wellnesselnek itt nálunk, mert génjeik azt üzenik, itt érdemes feltölteni a tartalékokat a nagy út előtt. Rikácsoló hangjuk persze a frászt hozza az emberre, de aztán úgyis leszáll a szürkület.

Barátai tanyáján – a hobbiját komolyan vevő blogger – kezében az ajándék libatetemmel rendetlenül halad az őt gyanúsan méregető libák sorfala között. Bízik a szárnyasok csekély agyában, hogy mire felsejlik a gyanú bennük, hogy "te, az meg ott nem a Márton?" – addigra ő már túl lesz árkon-bokron, vagy legalább bent az autóban. (Végszükség esetén ott van még a rövidtávfutás nevű hasznos sportág is.) Kicsit persze fáj a hobbiszakácsnak, hogy visszahallotta, azóta a libák azzal ijesztgetik a libasorból kilógó kislibákat, hogy „megállj csak büdös kölyök, jön majd a saját leve és elvisz”...hát igen, ezen még túl kell tennie magát.

Ha már hősünk egy ilyen akadályon átment, nem ijeszti el őt az esti Tisza-tó látványa, pedig gyanús lidércek villódznak a párolgó víz és a leereszkedő köd között, a nádas is baljóslatúan susog. Horgászok viharlámpái himbálóznak a nyekeregő csónakokban, a ragadozók rablásait hatalmas csobbanás jelzi. A feltehetően élő élőhalárus arca nem látszik a szemébe húzott sapkában, teste egészen valószerűtlen a pufajkában. Hosszan molyol a késeivel, vészjósló mozdulatokat tesz a bárddal és gyakran sandít a hűtő felé, amibe simán belefér egy ember, konyhakészen akár kettő is. Abban bízva, hogy már minden polc foglalt, a hobbiszakács kezében a halas nejlonzsákkal sebesen iszkol vissza az autóhoz.

De a nehéz nap még nem ért véget, mert ahogy a gombafejű költő mondja egy éjszakája is van még neki, azaz otthon fel kell tárni a zsákot, szembe kell nézni az üveges szemű harcsaarcokkal és megsimogatni a sügérek jura korabeli tüskéit. Megpucolni a nyálkás állatokat, kipukkasztani a léghólyagjukat, kicibálni belőlük ezt-azt.

Olyan jó kis borzongásos nap volt ez, mit tudnak erről az autópályán száguldozók?

Feldolgozás:
A sügér paprikás lisztben sült meg, a harcsából harcsapaprikás készült túrós csuszával. Van még egy giga harcsa a mélyhűtőben, félbehajtva, egy szinttel az átlósan betuszkolt fogas és az ígéretes kacsa felett. A liba Márton napján állt bosszút rajtam.

Karácsonyi gyümölcskenyér

Már elkészült és lefagyasztva várja, hogy eljöjjön az ő ideje. Az a nap, amikor kap egy helyes kis csokikabátot, a hátára pedig apróra vágott sózatlan mogyorót- vagy pisztáciát. Ha nem lenne lefagyasztva, akkor nem állna el, illetve nem maradna ideje az elállásra, mert a konyhában keringő portyázók azonnal lecsapnának rá. Tapasztalatból mondom.

A gyümölcskenyerektől azért félnek sokan, mert a gyümölcsök leszállhatnak a massza aljára és az nagy szégyen a szakácsra nézve. Ezt persze csak mi hobbiszakácsok hisszük, a vendégek ilyesmit észre sem vennének, ha sápítozásunkkal fel nem hívnánk rá a figyelmet. A leszállás ellen az egyik gyógymód az, hogy olyan sütőbe toljuk be a tésztát, ami már elérte a sütési hőmérsékletet és akkor azonnal elkezd megkötni a tojás, de sokan esküsznek a gyümölcsök lisztbe forgatására is, mert így nem ragadnak össze a főszereplők és az esetleges nedvesség is semlegesítve lesz. A lisztezést én is alkalmazom és olyan sok gyümölcsöt teszek bele, hogy egyszerűen nincs hova leszállnia a daraboknak, hiszen ott lent már minden hely foglalt. Amennyiben púpos lesz a teteje, mint ennek itt, azt le lehet vágni a csokoládé-bevonat előtt.

Az aszalt és kandírozott gyümölcsök válogatásánál nagyon odafigyelek, mert jártam már úgy, hogy csak a műcitrus íze jött át, szomorú ízfokozós hangulattal vonva be az egész karácsonyt. Nem kell bele fűszer, fahéj, gyömbér stb., mert a jó minőségű gyümölcsnek önmagában is remek zamata van. Ha valamelyik nagyon száraz, pl. a mazsola, akkor érdemes rumba áztatni néhány órán keresztül. Megunt, de még jó állapotú birsalmasajtot is kockázhatunk bele. Annyira laktató, hogy a szeleteket félbe vágva teszem majd a süteményes tálra, miközben ezeket a fotókat mutogatom és sopánkodni kezdek, hogy jaj, most már szép, de ezt nézzétek meg, milyen púpos volt a sütés után!

Gyümölcskenyér

A sütőt bekapcsoltam és 185°-ra állítottam.
125 g puha vajat és 150 g cukrot elkezdtem keverni a géppel, amikor habos lett, egyenként beleütöttem 4 tojást. Majd kevés rumot, végül 150 g lisztet 1 kávéskanál sütőporral belekevertem.
A rum és a liszt mennyisége a tojások méretétől függhet, a cukor pedig az ízlésünktől és a gyümölcsök édességi fokától. Lényeg, hogy a végén egy szokásos, nehezen folyós masszát kapjunk. Ebbe forgattam bele a gyümölcsöket, 500 g apróra vágott és meglisztezett, majd lerázott aszalt gyümölcsöt (ebbe most füge, sárgadinnye, cseresznye, sárgabarack, mazsola és durvára vágott dió került). Sütőpapírral bélelt vekni formában sütöttem, de az őzgerinc lett volna az igazi! Kb. 60 percig sült.