Kávés habcsók

Mikor arra panaszkodtam, hogy a száradó kávés habcsókok miatt az egész lakásban kellemetlen neszkávé szag terjeng, Tintaleves azt írta hogy ne törődjek vele, most már járjak ennek a habcsók dolognak a végére! Az utóbbi időben valóban sokat merengtem a meringue-problémán, de amióta a múlt héten vettem Ausztriában habroló-csövecskéket érzem, hogy a habcsókoknak befellegzett és 2010 nem az ő évük lesz!

De el kell ismernem, annyira tiszta esztétikai élményt jelentett a kávés habcsók látványa, hogy az íze akár háttérbe is szorulhatott volna, de nem tudott odaszorulni, mert annyira finom volt! A neszkávét legközelebb megpróbálom egy nagyon sűrű, sk. lefőzött kávéesszenciával helyettesíteni, de a krémen, mint győztes csapaton nem változtatok. Ebben a nyers darált kávé dominált, a ropogós habcsók és a sűrű ütős krém együtt olyan volt mintha megittam volna egy fél presszókávét. Persze mint minden habcsókféleség, sajnos ez is a fogorvosok ajánlásával készült. Másik sajnos, hogy a gyönyörű világos kávébarna színe nem jön elő a fotókon.

A recept megint innen: Lajos Mari – Hemző Károly: 66 karácsonyi édesség (Aquila Kvk., 1999.) csak kicsit leegyszerűsítve.

Kávés habcsók

A fehérjéket felvertem géppel, csipet sóval és sok porcukorral, 2 ek. instant kávét nagyon kevés langyos vízben feloldottam és beleöntöttem. Dobtam utána egy kk. kukoricakeményítőt is, biztos ami biztos. Nem csillag- hanem simacsöves habzsákba töltöttem és kicuppantottam őket a sütőlapra. 100°-os sütőben 1,5 órán át száradtak.
A krém: gőz fölött feloldottam 10 dkg étcsokoládét, 1 dl tejszínnel, kevés fahéjjal és 1,5 kk. valódi őrölt kávéval. Kicsi rum is ment bele és 5 dkg vaj. Amikor kihűlt, összeragasztottam vele a mokkacsigák talpacskáit.