Lakásétterem? Az is valami? Képtárétterem, az igen! Ez az én találmányom, ezt teszem le a kultúrtörténet asztalára, ezzel fényeskedek a gasztrotörténelem lapjain. Persze mint mindent ezt is a sors alakította így, vagyis a véletlenből főztem erényt.
Szerdán öt darab művészettörténész jött hozzánk vacsorára az állandó otthoni műkedvelő mellé, így az egy négyzetméterre jutó műértők száma eddig soha nem látott mértékre ugrott a lakásban. Már előre izgatottan gondoltam arra a pillanatra, amikor valamelyik vendég véletlenül felfedezi a konyhai kenegetős ecsetjeimet, az ételfestékeket, a gyöngycukrokat vagy a papírkapszli-készletemet és menten rendeznek egy verniszázst a saját levemben.
Addig is ezer terv zakatolt a fejemben, hogy képkeretbe foglalt menükártyákat készítek, képszög alakú levesbetét gyúrok, festőállványon szárítom a szélesmetéltet, gyümölcsös csendélet lesz az asztal közepén és palettából tunkoljuk majd a megannyi színes szaftokat. Na de hogyan állítsam elő a katarzist? Aktmodellek szolgáljanak fel? Vagy maradjak inkább a jól bevált módszernél: főzzek valami egyszerű hagyományos ételsort és azzal bűvöljem el őket, a művészet pedig csak szóbeli körítés legyen? Lévén, hogy a fedetlen testrészeket a közétkeztetésben az ÁNTSZ nem nézi jó szemmel, maradtam inkább az utóbbi ötletnél. Ráadásul hideg havas este volt, így műtermemben az alábbi melengető menüsort alkottam meg:
Fényképek nem készültek, nem akartam a fotóművészetet belekeverni a festészetről szóló estébe. Édouard Manet spárgás képét viszont pont két hete láthattam Bécsben az impresszionista kiállításon, tessék, legyen ez az illusztráció és gondoljunk most néma, egyperces vigyáztekintettel a gyönyörű spárgasípokra, amelyek talán idén is előbújnak majd a földből, hihetetlen formákat, színeket és ízeket megjelenítve!
Hogy került a fény a vászonra – Bécs, Albertina 2009.09.11. - 2010.02.14.
A kiállítás 170 munka segítségével mutatja be az impresszionista és posztimpresszionista festészet magával ragadó világát. A kölni Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud 75 festményét az Albertina és a Batliner Gyűjtemény kiváló művei, valamint magánszemélyek és nemzetközi múzeumok kölcsönadott műtárgyai egészítik ki és gazdagítják.
Majorannás burgonya-fehérrépa krémleves petrezselymes krutonnal
Kukoricaolajon kevés vízzel megpároltam egy fej felszeletelt vöröshagymát és 5 nagyobb szál karikára vágott fehérrépát. Amikor már majdnem megpuhult a répa, adtam hozzá abból a nagyon finom krumpli ízű krumpliból, amit aranyként őrizgetek a pincében. Kb. 7 közepes nagyságú szemet, kockára vágva és 3 tk. majorannát, sót. Amikor minden puha lett, összeturmixoltam az egészet, majd 2 dl tejszínnel és annyi vízzel hígítottam, hogy kellemesen sűrű állagot kapjak. Sűríteni nem kellett, mert a krumpli az egyik legjobb sűrítőanyag.
Egy bagettet felszeleteltem, a sütő grill-funkciójával a szeletek mindkét oldalát megpirítottam, majd apróra vágott petrezselyemmel kevert vajjal megkentem.
Szerdán öt darab művészettörténész jött hozzánk vacsorára az állandó otthoni műkedvelő mellé, így az egy négyzetméterre jutó műértők száma eddig soha nem látott mértékre ugrott a lakásban. Már előre izgatottan gondoltam arra a pillanatra, amikor valamelyik vendég véletlenül felfedezi a konyhai kenegetős ecsetjeimet, az ételfestékeket, a gyöngycukrokat vagy a papírkapszli-készletemet és menten rendeznek egy verniszázst a saját levemben.
Addig is ezer terv zakatolt a fejemben, hogy képkeretbe foglalt menükártyákat készítek, képszög alakú levesbetét gyúrok, festőállványon szárítom a szélesmetéltet, gyümölcsös csendélet lesz az asztal közepén és palettából tunkoljuk majd a megannyi színes szaftokat. Na de hogyan állítsam elő a katarzist? Aktmodellek szolgáljanak fel? Vagy maradjak inkább a jól bevált módszernél: főzzek valami egyszerű hagyományos ételsort és azzal bűvöljem el őket, a művészet pedig csak szóbeli körítés legyen? Lévén, hogy a fedetlen testrészeket a közétkeztetésben az ÁNTSZ nem nézi jó szemmel, maradtam inkább az utóbbi ötletnél. Ráadásul hideg havas este volt, így műtermemben az alábbi melengető menüsort alkottam meg:
- majorannás burgonya-fehérrépa (gyökérpetrezselyem) krémleves petrezselymes krutonnal
- juhtúróval töltött csirkemell és savanyú káposztával töltött csirkecomb
- sült cékla rukkola (borsmustár) ágyon
- tormás krumplipüré
- téli fűszerekkel párolt körte csokoládékehelyben
Fényképek nem készültek, nem akartam a fotóművészetet belekeverni a festészetről szóló estébe. Édouard Manet spárgás képét viszont pont két hete láthattam Bécsben az impresszionista kiállításon, tessék, legyen ez az illusztráció és gondoljunk most néma, egyperces vigyáztekintettel a gyönyörű spárgasípokra, amelyek talán idén is előbújnak majd a földből, hihetetlen formákat, színeket és ízeket megjelenítve!
Hogy került a fény a vászonra – Bécs, Albertina 2009.09.11. - 2010.02.14.
A kiállítás 170 munka segítségével mutatja be az impresszionista és posztimpresszionista festészet magával ragadó világát. A kölni Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud 75 festményét az Albertina és a Batliner Gyűjtemény kiváló művei, valamint magánszemélyek és nemzetközi múzeumok kölcsönadott műtárgyai egészítik ki és gazdagítják.
Majorannás burgonya-fehérrépa krémleves petrezselymes krutonnal
Kukoricaolajon kevés vízzel megpároltam egy fej felszeletelt vöröshagymát és 5 nagyobb szál karikára vágott fehérrépát. Amikor már majdnem megpuhult a répa, adtam hozzá abból a nagyon finom krumpli ízű krumpliból, amit aranyként őrizgetek a pincében. Kb. 7 közepes nagyságú szemet, kockára vágva és 3 tk. majorannát, sót. Amikor minden puha lett, összeturmixoltam az egészet, majd 2 dl tejszínnel és annyi vízzel hígítottam, hogy kellemesen sűrű állagot kapjak. Sűríteni nem kellett, mert a krumpli az egyik legjobb sűrítőanyag.
Egy bagettet felszeleteltem, a sütő grill-funkciójával a szeletek mindkét oldalát megpirítottam, majd apróra vágott petrezselyemmel kevert vajjal megkentem.
tiszta üzenet többrétegű jelentéstartalommal - az ilyet bírom!
VálaszTörlésMár megint imádom a bejegyzésedet! Írj minden nap, lehetőleg többször is, mert szükségem van a betevő napi saját levemre.
VálaszTörlésNeked tetszett az impresszionista kiállítás? Bevallom, nekem csalódás volt. AZ egy dolog, hogy iszonyú a tömeg, de a képek enyhén szólva is nem a legnagyobb, leghíresebb alkotások voltak. A modern kiállítás, ahol alig volt ember, sokkal jobb volt nekünk.
Nekem pont az tetszett, hogy nem a "híres" képek vannak kiállítva, azokat a bécsiek már úgyis sokszor látták, szerencsére mi is. Így most ráirányulhatott a figyelmem pl. Manet spárgáira is, amit korábban nem ismertem.
VálaszTörlésMi szilveszter előtt mentünk, amikor ott bulizik a fél világ, de így is csak 30 percet vártunk.
Én is imádtam :))
VálaszTörlésNa, megint én :)))
VálaszTörlésNézz be hozzám, ha van kedved :)
És? Mekkora volt sikere a menüsorodnak? Egyébként hogy vagy képes ilyenekre egy szerdán?(még jó, hogy nem hétfőn)
VálaszTörlés…ezt ismét jól „megposztololtad”!...
VálaszTörlés(gren kommentfi -vagy kommentina?- véleményét erősíteném: micsoda könnyed, delikát megfogalmazások!...)
nanehogymár nem világos hogy fi vagy na!?
VálaszTörlésNa ne má, hogy nincsenek képek. A vendégművészek készíthettek volna legalább egy-két skiccet :-)
VálaszTörlésTormás krumplipüré (is). Hmm, tényleg jól hangzik. Egy skicc, például a szalvétára feldobva, nem is rossz ötlet, hagyománya is van, s még jól is jöhetne szűkösebb időkben.
VálaszTörlésMűvészek nem voltak jelen, csak műkedvelők. Legközelebb hívok festőt is, "mv."
VálaszTörlés… óóóóóóóóóóóó Gren -adine! Sejthettem volna!... (már megint áldozatul estem egy női megtévesztésnek, félrevezetésnek, álcázásnak, csalfa praktikának, stb. :))
VálaszTörlés"Aktmodellek szolgáljanak fel?"
VálaszTörlésIgen! Meghívsz?
:-))))
OK, csak egyeztessünk a nemüket illetően!
VálaszTörlés(Pont most kóboroltam az oldaladon!)
Nem fogunk összeveszni :-)
VálaszTörlés