Őszi lasagne több lépésben

Két mangoldtermesztő ugyanúgy összefuthat az interneten, ahogy két bélyeggyűjtő vagy két rádióamatőr. Mi is – rejtélyes „Attilajukkaja” nevű olvasóm és én – azonnal egymás nyakába borultunk virtuálisan. A logikai lánc hamar összeállt: szeretjük a mangoldot, a mangold szereti a lasagnét, a lasagne szereti a sajtot, a sajt – pláne a rokfort – szereti a körtét.
 

Első lépés elkészíteni a lasagnét, majd jelezni A.nak hogy igen, ez hiányzott még az őszből, köszönjük! Második lépés a Mangoldtermesztők Magyarországi Szövetségének (MAMASZ) megalakítása lesz, természetesen tengernyi(!) dalmát és olasz testvérvárosi kapcsolat kiépítésével, utazgatással, lakomázással és némi kapálással.

De mindezek előtt nulladik lépésként felléptem a garázstetőre és learattam az utolsó mangold leveleket.  Kikerültem közben a talpon maradt paszternákokat, a harsogóan zöld petrezselymet és a rukkolát, aminek most persze esze ágában sincs felmagzani. És amikor kézzel beletúrtam a felásott földbe, vidáman hancúrozó földigiliszták akadtak az ujjaim közé. A konyhakertbe beszökött az ősz!

Mangoldos körtés lasagne

Főztem egy nagyobb adag besamel mártást, a mangoldot hideg vízben feltettem főni és néhány percig forraltam, majd alaposan leszűrtem, kinyomkodtam belőle a vizet. Rokfort sajtot vékony szeletekre vágtam, ahogyan ezt tettem két szép érett Vilmos körtével is.

Összeállítás: mártás - száraz lasagne tésztalapok (nem kell előre megfőzni!) - mangold - körte - sajt. A végén a tésztára már csak a mártás került. Tűzálló tálban sütöttem, eleinte lefedve, később fedő nélkül. A sózás egyéni ízlés kérdése, függ a sajttól.