Szövegértés vaj mentén

 

"Nem adhattam semmi mást csak büszke lelkem kóbor lázadááááááását" – üvölti a holt király a bolt rejtett hangszórójából. Képtelenség fejszámolási műveleteket végezni ilyen háttérzaj mellett. Tehát, ha ebből a vajból 2700 Ft/kg, mondja az apróbetű, akkor...de mi az hogy kóbor lázadás? Hol itt, hol ott üti fel csatakos fejét? A másik vaj persze tea, amaz meg márkázott, ezek itt olcsóbbak, csak tudnám mi az előállítási folyamat? Persze mindegyik gyanúsan 82%-os zsírtartalmú, hisziapiszi! Na, hajoljunk csak közelebb az aprócska cédula pirinyó betűihez....büszke lélek, az oké. Az még akár lázadhat is.  De azt miért adja oda annak, akit szeret? Mi van, ha a lázadás föl-le kóborol a szerelmetes férfiúban, és egyszer csak keresztezi egy vándorvese útvonalát? Nem okoz ez szövődményeket a párkapcsolatban?
Az izgalmas sorok annyira kibélelik a fülemet, hogy muszáj előkapni a telefont és beleírni, hogyaszongya:

"A múlt nincs feledve, vársz rá, csak jönne végre,
de már oly messze, múló szép regény tél ünnepén,
nagyon fáj még, de vége."

Tehát: a múltra hiába várunk, mert elmúlt, ez a természete neki. De van hogy kimarad valami, ez általában a jelen, amiből a múlt születni szokott, és puff neki, odalesz az egész múlt, ellehetetlenítve fényes jövőnket is. De reménynek ott van még a "múló szép regény" de az meg csak télen van, ráadásul ünnepnapokon, amikor azt sem tudjuk hol áll a fejünk. Nem baj ha fáj, hamar vége lesz, azaz dehogyis, már vége van! De. Még.

Ezt biztosan rosszul jegyeztem meg, mert ilyen nincs. Majd otthon megnézem a neten. Összezavartak a vajak, meg a fárasztó apróbetűk. Visszahajolok a vajfrontra. Van a sós és a sózatlan. Van a dán és az ír, nagyon drágán. Ki kéne ugrani Ausztriába. A magyarok közül akkor legyen inkább a Bakonyi, pusztán csak családi okok miatt. Vagy a Nádudvari? Ott biztosan több az egy főre jutó tehén, mint a Bakonyban. Bár nekem inkább ménesek rémlenek onnan. Nahát! Camarguei vaj! Származási hely: Belgium. Lehet hogy mégis kell az az olvasószemüveg, amit emlegetett az orvos legutóbb. Vagy egy földrajz atlasz, de új kiadás, nem az a régi, elavult, amit még a szovjetek hamisítottak. Viszont ez a vaj nagy sókristályokat tartalmaz, öröm ráharapni, érdekes hogy nem olvad el.

"Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszááááááállt". Na, még ez is. Most meg a fény. Hogyan szállt el? Hát fénysebességgel! Utána nem maradt semmi, még egy valamirevaló árnyék sem.

Nem értem minek kell rádió a vásárláshoz. Persze van rosszabb is, amikor a rádióadás étteremben üvölt. A vásárlás hadd legyen szórakozás, gondolják a kereskedők. Vagy netán ők unatkoznak, mert nem teszünk fel nekik elegendő kérdést a vajgyártással kapcsolatban? Nem, nem, biztosan nekünk akarnak kedveskedni, köszönjük, de " Mégis fáj." (i.m. Jimmy)

Re-Revani

Chili&Vanilia tette fel nemrég ezt a török édességet, nosza rögtön megsütöttem annak a kedves barátomnak, akivel anno együtt barangoltuk be Kis-Ázsia török görög részét. Ő az, aki az út vége felé a tikkadt társaság legnagyobb ámulatára két konzerv vecsési káposztát varázsolt elő a hátizsákjából. Olyan finom ételt, mint amilyen ott akkor az a natúr savanyú káposzta volt, még életemben nem ettem!

A Revani a magyar grízes piskótánál valóban sokkal izgalmasabb sütemény, és ahogy az egyik vendég megjegyezte: "narancsos édesség ritkán jelenik meg házi körülmények között, ha mégis, akkor csak karácsonykor". És valóban. De miért is?

Eltérések az eredeti recepttől:

• a nyers tésztát, még a fehérje belekeverése előtt hagytam állni egy órán keresztül, hogy majd a gríz biztosan ne ropogjon a fogunk alatt 
• a szirupból kihagytam a borsot, mert féltem a népharagtól, helyette szegfűszeget tettem bele 
• este sütöttem meg és másnap délben szolgáltam fel, ezalatt a sziruppal háromszor locsoltam meg a tésztát 
• a tetejére cukros, citromos vajrózsákat nyomtam és narancshéj csíkokkal díszítettem