Eszkimó konyha

Biztos forrásból tudom, hogy miért kapta ez a sütemény az "eszkimó" nevet! Az eszkimók nyáron learatják a gabonaféléket, ősszel idényszerűen ledarálják a rozmárok agyarait hogy abból cukrot nyerjenek, hajnalban pingvintojásokat gyűjtenek és tengeri tehén tejét köpülik, hideg téli estéken meg 75%-os csokit rendelnek az Interneten, hogy minden hozzávaló meglegyen. Könnyű nekik! Bezzeg én egész hétvégén a hótól elzárt konyhámban viaskodtam az elemekkel!

Vasárnap 40 cm-t mutatott a colstok, de elismerem hogy nálunk eleve volt már 10 cm, kis csalással ehhez kevertük hozzá a hétvégén leesett havat. A kosztosok is behúzódtak a házba: a hó fogságába esett ittalvós vendégek és szánkózó farkaséhes kamaszok. A madarak is csak addig vártak, míg alábbhagyott a havazás és rögtön megrohanták az etetőket. A macskák erről mit sem tudtak, hiszen ki sem láttak a hóból. (Nem látni és nem látszani!) Amúgy szerintük ilyenkor egy meleg radiátor többet ér, mint két tucat friss cinke.

Az emberek etetése arra szorítkozott, amit a kamrában találtam, illetve amit kapni lehetett a sarki boltban, az pedig nem sok. Távolabbi bevásárlásról szó sem lehetett, de mindenki elfogadta, hogy hol a boldogság mostanában, naná hogy itthon! Ehhez képest az asztalra kerültek hétvégén az alábbiak: agyagban sült hagymás-gombás csirke, majorannás burgonya-krémleves, másodszorra melegített sóskamártás, kelt kuglóf, valamint a Lúdanyó-féle eszkimósüti.

De ne legyen a nevem saját levem, ha ezt is nem piszkálom meg, és addig-addig figurázok, míg át nem alakítom az eredeti receptet! Így is lett! A szánkózók nemére és életkorára való tekintettel eleve egy kétszer akkora tepsit béleltem ki mint a megadott, és mindenből dupla adagot mértem. Az alsó kekszes rétegbe zabos kekszet tettem, mert az volt a kamrában. Nem törtem ripityomra, hadd legyen szép tarka. Közepére pedig főztem egy sűrű karamellpudingot, de előtte két ek. cukrot megpirítottam és hozzákevertem a tejhez, végül kb. 10 dkg vajat kevertem bele. Lúdanyó azt ígérte, hogy egyszerű sütemény ez, mert nem kell sütögetni, igen, de azt elhallgatta, hogy az ember az összes habverőjét és keverőlapátját kénytelen bevetni és összemaszatolni! Nem baj, így is megérte és szerencsére a mosogatógép nem érzékeny a télre.
Eredeti recept: itt!
Hogyan etessük a madarakat: így!

Túlteljesített túlélés

Természete az a magyar embernek, hogy amint elhagyja a Kárpát-medence biztonságot nyújtó tengerszint szerinti mélységét, máris a túlélésre koncentrál. Főzőcskéző magyar embernél ez annyit jelent, hogy mindenképpen visz magával serpenyőt, jóféle villányi borocskát, konfitált oldalast, meggylekvárt, babérlevelet, szerecsendió-reszelőt és más nélkülözhetetlen dolgokat. Hanem azon még ő is elcsodálkozik, amikor 1500 méteren további magyarokkal találkozik, mégpedig olyanokkal, akik gázpalackkal házasított sütőtárcsát állítanak a karintiai skanzenház elé és abban sütik az otthonról hozott hurkát, kolbászt.

Nosza, szalad vissza saját szálláshelyére az iménti magyar ember és hamarjában előkotorja az otthon sütött kuglófját, mert pillanatnyilag nincs egyebe amivel piacképes lenne a hegyen. És lám, a kuglóf beválik, a hurkás magyarok ellágyulnak és hamar megköttetik a csereüzlet! Ó, lesz itt mit enni! Simán túlteljesítik a túlélést, nem kell vadnyulat ütni carving léccel vagy zergét csáklyázni síbottal a felvonóról!

A magyar ember persze nyitott minden egyébre ami ehető és iható a környéken, nem veti meg az Alpok-Adria együttműködés által kínált szlovén gyümölcspálinkát, a horvátok sörét, de elégedetten kanalazza a 2000 méteren működő hüttében a monarchiás májgombóclevest és a mákos gőzgombócot is. Didergő kezeit Lumbumbás bögrével melengeti (= forró csokiba oltott rum). Rugalmasan veszi tudomásul, hogy 1500 méteren a bolt heti háromszor 1,5 órán át van nyitva, benne 10m²-en minden, ami a túléléshez kell: liszt, kenyér, savanyúkáposzta, snapszok. A boltosnak szerencsére kisebb húsüzeme van valahol lent a civilizációban így a választék kiegészül némi ízletes húskenyérrel, fűszeres marhaszalámival. S a vásárlóban felsejlik: lehet hogy aktív testmozgással sem lehet fogyni 1500 méteren?...

Az meg már független a magyarságtól, de nem független a hobbiszakácskodástól, hogy valahogy az embernek a friss hóról mindig a porcukor jut eszébe, a sílécnyomokról újabb tortadíszítési technikák, hazafelé pedig vesz még egy doboz habroló-csövet
Rövidet, mert hosszút már decemberben vett.

Hobbiszakács-látomás a sífelvonóból
(kattints rá és olvasható lesz)