Tavaszi divat: a spárgatáska

Mindig mondom, hogy a sorsnak van humorérzéke! Kanadai spárgás posztom óta szembe vigyorognak a piacon a gigantikus spárgasípok. Divatot teremtettem volna? Vagy csak kiárusítás volt a műtrágya boltban néhány hónappal ezelőtt? Nem tudom....

Maradok inkább az általam ismert, hagyományos zöld és fehér spárgánál. Felváltva vásárolom mindkettőt, hiszen egyik finomabb mint a másik, csak még nem tudom melyik-melyik? Hazafelé a táskámban ácsorognak, másnap már feldolgozott formában utaznak vissza, a munkahelyem felé.

 

Csípős spárgás kagylós tészta

Felhevítettem a kisebbik wokot és kevés olajban megpirongattam egy fej, csíkokra vágott vöröshagymát, majd rádobtam a feldarabolt spárgát, felöntöttem egy kis vízzel, öntöttem bele némi halszószt és megpároltam. Közben beleszórtam az sk. vásárolt-szárított-tört chili paprikát és amikor már majdnem puha lett a spárga, akkor a mélyhűtőből dobtam mellé egy marék fagyasztott kagylót. Utóbbi nem olcsó mulatság, nincs is túl gyakran a hűtőmben, de most szerencsére volt...

Maga a spagetti is csípős volt, fáradt arcú olasz asszonyok gyúrták bele kemény munkával a maguk szárította paprikát.

 

Spárgafőzelék

Nem tudom, van-e ilyen étel, még sosem csináltam, de más nem jutott eszembe egy fáradt estén. Régimódi, magyaros főzelék-módszerrel dolgoztam: a megtisztított és felvágott spárgát megfőztem, enyhén sós-cukros vízben, kaprot szórtam bele és tejföllel behabartam. Reggel sütöttem rá egy tükörtojást, aztán uzsgyi a dolgozóba!