2010. augusztus 21., szombat

Mese a gonosz palántaárusról, aki a végén aztán emberére talál

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy piacokat kedvelő gasztroblogger. Egy szép nyári napon ment, mendegélt napkelet irányába és egyszer csak elkezdett veszettül tekerni. Merthogy időközben felpattant a biciklijére. Hamarosan meg is érkezett a folyóparti városkába, annak is a piacára. A kapuban egy nagy-nagy pecsenyesütőbe ütközött.

- Jaj nekem, jaj nekem – rimánkodott a pecsenyés – szabadíts meg a sok kolbásztól, hústól, mert leszakad a pultom!
- Egy cseppet se félj, amíg engem látsz, úgysem reggeliztem, nosza, ide nekem egy kolbászt, mustárral, kenyérrel!

És a hobbiszakács hamm, bekapott egy ütős reggelit. Néhány lépés után egy biohús bolt akadt útjába.
- Szánj meg engem, szegény hentes és mészárost, vásárolj tőlem valami szép és finom árut!

Nosza, vett is a blogger egy pompás mangalica karajt és két szelet szürke marha rostélyost! Betette az árut a biciklije kosarába és tovább sétált. Egyszer csak egy öreg nénével találkozott.

- Ó, micsoda tragédia történt – fogta a fejét a néne – képzelje hogy átvágott a palántás ember, zöldpaprika helyett ezt a csípőset adta, én meg gyanútlanul teleültettem ezzel a fóliasátrat! Micsoda szégyen hogy a paradicsom mellé nem tudok paprikát is ajánlani, ó jaj nekem, micsoda szégyen!

Elborult a hobbiszakács homloka, hiszen ő, mint afféle mesehős mindig a szegények és kisemmizettek pártáján áll. Felgyűrte láthatósági mellényének láthatatlan ujját, felfújta széltől cserzett sokatlátott arcát és az asztalra csapott.
- Ide nekem két kilót ebből a paprikából, de izibe’!

Otthon aztán nekiállt saját paprikaszószt készíteni. Kiolvasta bolti chili-szószainak üvegeit. Amije nem volt, azt nem tette bele: ízfokozó E621, xantán E415, tartósítószer E202, savanyúságot szabályozó E260, sűrítőanyag E415. Amije meg volt, azt beletette: paradicsompüré, só, ecet, fokhagyma. Kevergette, rotyogtatta boszorkánykonyhás üstjében a titokzatos főzetet és láss csodát, az egyszer csak készen lett! Kifőzött üvegcsékbe töltötte, gondosan lezárta és a hűtőszekrénybe tette. Annak is a legtitkosabb, legeldugottabb zugába.

A gonosz palántaárus persze azonnal megszimatolta a főzet illatát, de az kegyetlenül csípte a szemét, köhögtette a tüdejét, marta az összes nyálkahártyáját. Futott, menekült amíg a szem ellátott, a szélrózsa minden irányába, fel is út, le is út, illa berek, nádak erek, amíg kedves az élete!
Még nincs itt a vége, ne fussatok el véle, mert egy-egy receptben még szerepet kaphat majd e mesés főzet!

Akcióban a fogyasztóvédelem macskái

11 megjegyzés:

Gabojsza írta...

:-)))
A mese végére jól elálmosodtam...megszokásból:-)

fakanal írta...

Macskabefőtt, jaj de jó!:)

Thrini írta...

Jól elbánt főhősünk a gonosz pofátlan kofaemberrel!!!Megérdemelte, hogy fusson míg el nem kopik a cipője!

Egyébként chili paprika, amit vettél? Néha jól jönne ilyesmi nekem is néhány recepthez. Szétnézek majd felénk mi a felhozatal, hátha szerencsével járok! :)

Piszke írta...

Azt elfelejtetted a mese végére írni, hogy ez a bizonyos gasztroblogger úgy eldugta a csípős lekvárokat, hogy csak egy hóborította GBT előtt találta meg. Nem is tudta, mit kezdjen ennyi csípős cuccal, hiszen mindjárt itt van a következő szezon, és a megmentendő megtévesztett paprikaárusok. Ezért aztán bepakolta a kosarába és adott belőle ennek-annak - cserébe viszont kapott macaront?... csini papír sütőformákat ?...karamelles málnadzsemet?...netán rerbarát?...
:))

Piszke írta...

Rebarbarát, na. Biztos a palántás ember keze van a dologban...

"saját levében" írta...

Hú, Piszke, mesés jövőt vázoltál fel nekem! Nekünk.

Zsuzsa írta...

Nagyon jól tetted, hogy megleckéztetted a gonosz palántaárust. Én viszont ma kaptam négyféle csodálatos zöld színű paprikát, csak azon gondolkodom, nem lenne-e túl bizarr színe bekeverve paradicsommal. mert egy kis házi paprikakrém azért csak jó lenne.

Névtelen írta...

Elvezetes iras es nagyon szep fenykepek!
Attilajukkaja

Névtelen írta...

Az uvegcsek csomagolasa is nagyon tetszetos! Ha valami feher alapu papir letezne kis piros paprikakkal, meg szebb lenne :o))
De egy odakotozott piros paprika is szep lenne ra (ha pl. eladasra keszitened, biztosan te is igy csinalnad). Szoval, gyonyoru! Szivesen fogadnek egy ilyen karacsonyi ajandekot :o)
Errol eszembe jutott, hogy Del-Koreaban nagy barna keramia tartalyokban erlelnek az udvaron (vagy a hazteton) kulonbozo dolgokat. Ha egy piros paprika van rakotve, akkor az kimcsi (eros savanyitott kaposzta), ha egy fekete szendarab, akkor szojaszosz,...nehogy veletlenul valaki is a rossz bodonbe nyuljon egy ovatlan pillanatban :o)
Attilajukkaja

"saját levében" írta...

Egyszer kaptam Koreából kimcsis csokoládét. Nagyon izgalmas volt, az első percben egyáltalán nem csípett, de aztán!...

Névtelen írta...

A csipos csokik kezdenek divatba jonni!
Gondolom, mindenki tudja, hogy a kakao a mai Mexiko kornyekerol szarmazik, de azt kevesen tudjak, hogy akkoriban a bentlakok csilivel vagy pezsmaolajjal kevertek, hogy az elviselhetetlenul keseru "drogot" fogyaszthatova tegyek (csatak es szeretkezes elott fogyasztottak, mert felspanolta oket). A cukorral, illetve eloszor a vaniliaval, valo tarsitast az europaiak talaltak ki, azok kozul is egy apacarend. De nem akarok hosszas tortenelmi fejtegetesekbe bocsajtkozni, csak nagyon orulok, hogy volt, akinek eszebe jutott ez a regi tarsitas: feketecsoki + chili.
Hogy valoban egy afrodeziakum-e, meg nem tudom,...de en nagyon szeretem.
Kimcsit pedig rendszeresen csinal itthon is a parom,...mert finom :o)
A nevtelen Attilajukkaja