„Közben felszeletelek egy újhagymát” – mondja a tévészakács, kezében jókora póréhagymával. Egy másik, vöröshagymának szólítja a lilahagymát. Az endívia simán csak salátalevél, a paszternák fehérrépa. Baj szokott lenni még a kaporral is, meg az édesköménnyel. Jó lenne, ha lemondanánk a szinkronizálásról, mint más kultúrországok. A magyar szinkroniparról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy világszínvonalú, pedig ha rossz napunk van, szinte fáj egyes szinkronszínészek intonálása, beleszédül a fülünk a hangsúlyokba, kínunkban lekaparjuk a számokat a távirányítóról, miközben a kanadai közepes lángon, 375 fokon süti az ételt. Eh, tekergeti, tekergeti sütőjét a gasztroblogger, de nem tud kicsiholni belőle 375-öt! Inkább celsiusban sütök – gondolja –, legfeljebb majd elnézést kérek a vendégektől.
Jobb ha az ember egyáltalán nem tévézik, hanem megtervezi a hétvégi reggelit. A terv: addigra süljenek meg a fagyasztott kolbászok, mire a család felébred. Mi sem könnyebb ennél, hiszen a szuper okos sütőjét be lehet programozni! Állítólag. Valahogyan. Már csak a prospektusát kell megkeresni. Meg is van. Röpke órányi szövegtanulmányozás után következik az angol, német, spanyol, kínai, arab vagy bármilyen nyelvű prospektusok felkutatása, hátha azokat jobban fogja érteni. Vagy tán lesz ott valamiféle rajzocska, ami felülírja az érthetetlen szöveget.
A használhatatlan prospektusok sutba vágása után a közvetlen IQ-ból való kódfejtés következik, élesben, szemtől szemben a kezelőgombokkal. Nyomkodás és tekergetés először a bal, majd a pihentebb jobb kézzel. És igen! Megvan a titok nyitja! A sütő hátulról előre felé gondolkozik! Először azt kell a kis memóriájába beégetni, hogy mikor fejezze be. Aztán azt, hogy mit fejezzen be. És hogy hány fokon. Majd a végén kell megmondani, hogy hány percig dolgozzon. A kis huncut levonja a végső időpontból a sütési időt és megadja önmagának a kezdés idejét! Győzelem!
De korunk hőse, az önmagában folyamatosan kételkedő 21. századi hobbiszakács semmit nem bíz a véletlenre. Húzza, halogatja a lefekvést. Éjjel süt még egy tökmagos kenyérkét és három rúd bagettet, olvas néhány fejezetet, önbizalom növelés céljából nyomogatja a rádió gombjait (mert ahhoz nagyon ért), aztán kicsit szendereg, de fél orrlyuka akkor is éber, hátha mégis hiba csúszott a beállításba. Hajnalban már fel is ül az ágyban és nyakát nyújtogatva szagmintát vesz, hátha már porrá égtek a kolbászkák! Kora reggel odasettenkedik a sütő üvegajtajához, és mit lát? A szerkentyű világít, búg, melegszik, a kolbászok zsírja fortyog! Uzsgyi vissza az ágyba, hiszen van még egy óra a sütés befejezéséig!
A befejezést eszeveszett hangos csilingeléssel jelzi a készülék, így azok is felébrednek, akik eredetileg szerettek volna egy jó nagyot aludni a hétvégén. Hát igen, a "Hangbeállítások" című fejezet teljesen kimaradt. A károsultak engesztelésül friss, roppanós kolbászt kapnak, tökmagos kenyérrel és bagettel. A szakács pedig egész nap szédeleg, hallucinál a fáradtságtól, fejében műszaki leírások szakkifejezései kavarognak, szeme villódzik a digitális számok nyomaitól, éjszaka pedig rettenetes démonokkal álmodik: fordítókkal, szaklektorokkal, sütőprogramozókkal...
Jobb ha az ember egyáltalán nem tévézik, hanem megtervezi a hétvégi reggelit. A terv: addigra süljenek meg a fagyasztott kolbászok, mire a család felébred. Mi sem könnyebb ennél, hiszen a szuper okos sütőjét be lehet programozni! Állítólag. Valahogyan. Már csak a prospektusát kell megkeresni. Meg is van. Röpke órányi szövegtanulmányozás után következik az angol, német, spanyol, kínai, arab vagy bármilyen nyelvű prospektusok felkutatása, hátha azokat jobban fogja érteni. Vagy tán lesz ott valamiféle rajzocska, ami felülírja az érthetetlen szöveget.
A használhatatlan prospektusok sutba vágása után a közvetlen IQ-ból való kódfejtés következik, élesben, szemtől szemben a kezelőgombokkal. Nyomkodás és tekergetés először a bal, majd a pihentebb jobb kézzel. És igen! Megvan a titok nyitja! A sütő hátulról előre felé gondolkozik! Először azt kell a kis memóriájába beégetni, hogy mikor fejezze be. Aztán azt, hogy mit fejezzen be. És hogy hány fokon. Majd a végén kell megmondani, hogy hány percig dolgozzon. A kis huncut levonja a végső időpontból a sütési időt és megadja önmagának a kezdés idejét! Győzelem!
De korunk hőse, az önmagában folyamatosan kételkedő 21. századi hobbiszakács semmit nem bíz a véletlenre. Húzza, halogatja a lefekvést. Éjjel süt még egy tökmagos kenyérkét és három rúd bagettet, olvas néhány fejezetet, önbizalom növelés céljából nyomogatja a rádió gombjait (mert ahhoz nagyon ért), aztán kicsit szendereg, de fél orrlyuka akkor is éber, hátha mégis hiba csúszott a beállításba. Hajnalban már fel is ül az ágyban és nyakát nyújtogatva szagmintát vesz, hátha már porrá égtek a kolbászkák! Kora reggel odasettenkedik a sütő üvegajtajához, és mit lát? A szerkentyű világít, búg, melegszik, a kolbászok zsírja fortyog! Uzsgyi vissza az ágyba, hiszen van még egy óra a sütés befejezéséig!
A befejezést eszeveszett hangos csilingeléssel jelzi a készülék, így azok is felébrednek, akik eredetileg szerettek volna egy jó nagyot aludni a hétvégén. Hát igen, a "Hangbeállítások" című fejezet teljesen kimaradt. A károsultak engesztelésül friss, roppanós kolbászt kapnak, tökmagos kenyérrel és bagettel. A szakács pedig egész nap szédeleg, hallucinál a fáradtságtól, fejében műszaki leírások szakkifejezései kavarognak, szeme villódzik a digitális számok nyomaitól, éjszaka pedig rettenetes démonokkal álmodik: fordítókkal, szaklektorokkal, sütőprogramozókkal...
