Mint minden reggel, most is beültem egy trendi kávézóba. A saláta után egy light hosszúkávét is elfogyasztottam, ezzel máris jól indult a nap. Keletről indult nyugat felé, ahogy szokott, de valahogy ez a nap más volt mint a többi, láthatatlan energiával perzselte a Földet. Az öntet ma különösen bársonyosan vonta körbe a ruccolát. Mintha az olaj is érezte volna, hogy ez a saláta más mint a többi.
2011. július 28., csütörtök
2011. július 24., vasárnap
Tökös-mákos rétes „bátor konyhakertész” módra
"Magra megyen a saláta" - mondta a néni és valósággal letaglózott ez a gyönyörű mondat. Egy másik néni, akitől néhány palántát vettem, úgy búcsúzott, hogy „bő termést” kívánt. Ismét és menthetetlenül beleszerettem a magyar nyelvbe. Elért hozzám az irodalmi üzenet is: igen, kertész leszek, fát nevelek. És mindjárt az elején nagyon ügyesen kezdtem: kitaláltam hogyan lehet megakadályozni, hogy ne maradjak le az aktuális kerti teendőkről. Olyan kertet választottam, ami hűvös tájon van, így amikor azt írja Bálint gazda a hírlevelében, hogy "a hétvégén ugyebár elvetettük a magokat" –, a homlokomra csapás (úristen, ezt elfelejtettem!) és a föld fagyának kiengedése között még mindig van két hetem. A módszer hátránya, hogy hamarabb utolér a tél, mint a sánta kutya.
A konyhakertészkedés lényege, hogy az ember ráállítja magát az idény ritmusára, együtt dobban a szíve a növényciklusokkal, és mindig éppen azért van oda, ami terem. Az érzéseket megfelelőképpen át kell plántálnia családjába is, de a plántálás egy igazi tetőparasztnak amúgy is a véribe’ van. Az én módszerem az, hogy visszatérve a garázstetős betakarítási munkából, a csinos kis kosarammal végigrohanom a házat és mindenkinek az orra alá dugom a termést. „Néééééézd, milyen gyönyörű! Bio! Finom lesz ám!”
A konyhakertészkedés lényege, hogy az ember ráállítja magát az idény ritmusára, együtt dobban a szíve a növényciklusokkal, és mindig éppen azért van oda, ami terem. Az érzéseket megfelelőképpen át kell plántálnia családjába is, de a plántálás egy igazi tetőparasztnak amúgy is a véribe’ van. Az én módszerem az, hogy visszatérve a garázstetős betakarítási munkából, a csinos kis kosarammal végigrohanom a házat és mindenkinek az orra alá dugom a termést. „Néééééézd, milyen gyönyörű! Bio! Finom lesz ám!”
Hát mi mást lehet erre mondani, mint az hogy „aha”.
Mivel nyár közepén járunk, özönlik a cukkini és a patisszon arról a néhány bokorról. Leveseket, főzelékeket, zöldséges palacsintákat, sült-, rakott- és rántott dolgokat kell most szeretniük az aházóknak, nekem pedig a konyhai robotgép gyaluló funkcióját. Mert amit nem bírunk megenni, az megy a mélyhűtőbe, ami oda sem fér, az a barátok asztalára.
 |
| Nyári töklámpás |
Többször dicsekedtem már a blog lapjain őrségi családi gyökereimmel, amely gyökerek a dödölle, erdei gomba, és a tök környezetében érzik jól magukat. S bár nagyapám kedvenc gyerekkori csemegéjéről a Zala és a Kerka rákjairól már sajnos le kell mondanom, de a tökös-mákos rétes még elérhető finomság és mindig biztos siker. Most az jutott eszembe, ha a cukkiniből lehet tökfőzeléket készíteni, akkor bizonyára lehet rétest is. Megpróbáltam és lehet! Csak a zöld héját érdemes lepucolni róla, amit egyébként nem szoktam semmilyen ételnél sem.
A recept itt található.