2009. október 7., szerda

Egy varázslatos nap

Már a reggel is olyan hihetetlenül szürreális volt! A mozgólépcsőn felfelé menet szappanbuborékok röpködtek szembe. Egyesek jobbra-balra billentették fejüket, hogy kikerüljék őket, de én hagytam hogy néhány a homlokomon pukkanjon szét. Az utazóközönség természetesnek vette, hogy ilyesmi megtörténhet a metróban, így én sem mutattam ki, hogy – mint afféle vidéki – most látok ilyesmit először. Az utcára kilépve folytatódott a buborékinvázió, de csak felfelé néztem nem akartam megtudni, ki varázsolja ide őket.

Délután a buszmegállóban egy bohóc álldogált. Teljes bohóc-munkaruhában, sminkben, kalapban, kezében aprócska bőrönddel. Fáradtan várta a buszt. Hja kérem, manapság már a bohócok is estig melóznak!
Estefelé ritkán látott ismerős jött hozzánk. Megkínáltam egy szelet süteménnyel. Beleharapott és ezt mondta:
– Finom, finom, de nyomába sem ér annak a tökös-mákos rétesnek, amivel hét évvel ezelőtt kínált meg a visontai erőmű parkolójában!

Ez a mondat is erősen feszegette a realizmus határait, de ahelyett hogy tiltakozni kezdtem volna, inkább fejben cselekedni kezdtem. Visszapörgettem életem filmjét és vadul kerestem azt a részt, amikor akár egy percet is eltölthettem abban a parkolóban, de nem leltem a megfelelő jelenetet. Aztán ön-szuggesztióval magam elé vetítettem a tájat, a Mátrát, elképzeltem egy ipari parkolót, megfáradt, buszra váró munkásokkal. Majd lassan becsúszott az autó csomagtartójának látványa és valóban láttam, ahogy éppen próbálok betuszkolni egy hatalmas hevesi dinnyét, a tökös-mákosok doboza mellé. Mert ha Heves megye, akkor dinnyeföld! És ha tökös-mákos rétes, akkor Őrség! Így fér el fél Magyarország egy autó csomagtartójában és két ember emlékezetében. Persze egy kis varázslattal.


Tökös-mákos rétes

2 kg tököt legyalulok, természetesen robotgéppel. A 2 kg már héj és magok nélkül értendő, de nem kell megijedni a mennyiségtől, mert majd a vizet kiűzzük belőle. Pici sót szórok rá, annyit hogy ne legyen sós, csak vízhajtó hatású. Állni hagyom 2-3 órán keresztül.

Töltelék: a tököt kinyomkodom, hogy ne legyen vizes, összekeverem kb. 25 dkg darált mákkal és 15 dkg porcukorral, de ez egyéni ízlés szerint történjen. Teszek még bele egy ½ citrom reszelt héját, kevés fahéjat és két marék beáztatott mazsolát is. Az eredeti népi receptben természetesen nincs semmi más a mákon és s cukron kívül.

A réteslapot kiterítem és megkenem olvasztott vajjal. Három lapot használok egy-egy tekercshez, mindegyiket megvajazom. A harmadikra szórok egy kevés zsemlemorzsát, majd szétterítem a tölteléket. A lap két oldalsó felét behajtom és alulról felfelé feltekerem. Sütőpapíros tepsibe fektetem és tojássárgájával elkevert tejföllel megkenem. 180°-os sütőben sütöm, amíg szép színe nem lesz. (A mennyiségek négy tekercsre értendők, azaz 4x3 db. réteslapra!)

További őrségi csodák: itt!

10 megjegyzés:

gabojsza írta...

Jó volt olvasni! Köszönöm:-)

Ági, aki főz írta...

Nem fogod elhinni, de pont ma reggel gondoltam arra, milyen jó lenne egy tökös-mákos rétes. Nos, virtuálisan megkaptam és a hozzá kapcsolódó történet is tetszik.

"saját levében" írta...

Virtuálisan egyáltalán nem hízlal!

Vesta írta...

Három napon át tömegközlekedtem Pesten, már bánom, hogy nem üzentem neked, hátha hoztál volna nekem valamelyik megállóba rétest...

lúdanyó írta...

vagy legalább szappanbuborékot...

spajzcetli írta...

… szépen „felvezetted” ezt a tökös-mákos rétest!

Köszönöm, ismét tanultam valamit: a rétesrudak kenéséhez rendelt tejfölhöz TOJÁSSÁRGÁJÁT is kell tenni!
A recept kapcsán volna egy bátortalan kérdésem, amiből kiderül, mennyire amatőr vagyok rétesfronton (is): milyen tök az alapanyag? Sütőtök vagy főzőtök? Amennyiben főzőtök (spárgatök), akkor készülhet un. tökközeli kerti termelvényekből is, úgy mint patisszon, cukkini?
Nálunk –az édes változatok között- a túrós-mazsolás viszi a prímet, esetenként kerülközik hozzá sima mákos, idényében cseresznyés és meggyes, így ősszel a sárgarépás. Sós változatok: káposztás (sok borssal), krumplis (dinsztelt hagymával és kevés szerecsendióval).
Következő lényegi kérdésem: milyen gyártmányú-márkájú réteslapot használsz? (Vagy esetleg Te magad nyújtod-lobogtatod az asztalkörül járva?) Mi már sok „bóti” változatot kipróbáltunk és a Tante Fanny vált be a legjobban…

"saját levében" írta...

A tojássárgás megoldást Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek című könyvében olvastam. Jó könyv! Pedig nincs benne kép, és nem használnak extra-extra szűz olívaolajat semmihez.

Sima főzőtök, és az amelyik olyan vastaghéjú. Az Őrségben az termett, meg hajdina, meg gomba, meg agyag. Szerintem más alakú tökből is mehet, csak ne sütőtök legyen. Az őrségiek a töknek a magját használták olajütésre, gondolom a kényszer (vagyis a sok tök) szülte ezt a rétest.

Ah, a káposztás a gyengém, meg a meggyes... Spajzcetli, mi lenne ha a krumplisba kevernénk egy kis pirított káposztát?

A réteslap nagy gond, mert azt tudom venni, amelyiket éppen árulják. Nem tudom a márkák nevét, csak ránézésre ugrik be hogy na ezt nem! Pedig tudom ám elméletben a rétest, még azt is, hogy ajánlatos sparhalten langyosított vájlinggal letakarni pihentetéskor és hogy kiváló nullás liszt kell hozzá. Hát ez az! A Lakodalmas emlékek című bejegyzésben olvasható hogy mit láttam a kétnapos lakodalmakon e tárgyban.

Ha jól tudom, ezen a hétvégén lesz az Őrségi Tökfesztivál.

napmátka írta...

Igen, Hozzád mindig az olvasás élményéért (is) jövök. És kicsit sem érdekel, hogy hizlal-e ez a rétes vagy sem, mert egészen kedvet kaptam hozzá!

spajzcetli írta...

… nem hangzik rosszul –nem tartom eleve elvetendőnek- a hagymás tört krumpli vegyítése reszelt sültkáposztával, rétesbetét gyanánt! Egy bátor konyhai kisérletet megér! (Talán ebben az esetben a káposzta fűszerszáma bors helyett gyömbér lehetne?)…

Ha még nem ismernéd, ajánlom figyelmedbe:
http://mek.niif.hu/01600/01673/html/index.htm
( Kardos László: AZ ŐRSÉG NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA)

"saját levében" írta...

Igen, megvan, ott áll a polcon szorosan az Ábrahám Gézáné mellett!

Napmátka: köszi!