Magvas poszt

 

Nem először tapasztaltam meg azt, hogy az internet nem más mint egy nagy-nagy kívánságmikrofon. Csak belemondom hogy mit szeretnék, és azt azonnal meg is kapom! (ld.: receháj projekt) A net ezzel a tulajdonságával erős konkurenciát jelent a karácsonynak, de utóbbinak szerencsére sokéves előnye van.
Pár hónappal ezelőtt azon siránkoztam, hogy itthon nem lehet kínai káposzta magot kapni, ezért meg csak nem fogok regisztrálni egy sanghaji magvető szájtra, hogy majd győzzem dilitelni a legújabb szójabab fejlesztésekről szóló hülye hírleveleket?! Na azt nem! Erre mi történt? Pár nap múlva a postás borítékot hozott: káposzta magok Svédországból!

Ennek a rejtélyes keleti növénynek majdnem annyi neve van, mint amennyi szegény Ságvári Endrének volt az illegalitásban, lent hol a tölgyek őrzik a völgyet. Tehát:

bok choy, bok choi, bokcsoj, bok csoj
pak choy, pak choi, pakcsoj, pak csoj
kínai káposzta
ázsiai káposzta

....akárhogy is számolom, legalább 4 betűnél és 6 szónál kellett felütnöm a lexikonokat, enciklopédiákat, kertészeti útmutatókat, szakácskönyveket. A többségét teljesen feleslegesen.

Így aztán egyedül, tanácsok nélkül ballagtam ki a kertbe előkészíteni a talajt. Szívembe aggodalom és bizonytalanság palántázódott, úgy éreztem magam, mint Kolumbusz matróza, aki gatyájában hazacsempészett zöldségmagot próbált elültetni tordesillasi konyhakertjében, dacolva az éghajlattal és a spanyol inkvizícióval. De lássuk be, nem mehet a világ elébb, ha minden apró akadálynál megfutamodik a kertész! Különben is, mondtam magamnak, ami manapság nem kínai, az úgyis csak hamisítvány, tehát előre úttörők! (...élükön Ságvári járt.)

Szóval kimentem a laborba, azaz a kertbe. A zacskó szövegét már fejből tudtam, mert többször elolvastam, miszerint június-júliusban kell elvetni a tartalmát. Reméltem, hogy az utasítás a sarkkörtől innen értendő és a növények nem igényelnek rendszeres rénszarvas trágyát. Július elején elvettem és pár nap alatt ki is keltek. 

Bok choy serdülő korban

Megüzentem jótevőmnek Hobbiszakácsnak a sikert, és beszámoltam arról, hogy gondosan gyomlálom, öntözgetem a növénykéket. Ez kevés, írta Hobbiszakács, jó szóra is vágynak, az kell a fejlődésükhöz. De azt nem mondta hogy svéd, magyar vagy kínai jó szóra. Így aztán odakuporodtam esténként melléjük és így mantráztam a fülükbe: "kici svensk kápocták lenni nágy-nágy kínái kápocták, caját levében cípősz cirke wokban!"

És úgy is lett! A káposzták megnőttek! Egzotikumukkal a hazai levéltetveket elbűvölték, míg a katicabogarak éberségét elaltatták, így elkönyveltem némi kárt a betakarításkor.

Ami a felhasználást illeti, szokásos ázsiai főzési technikámat alkalmaztam: elővettem a wokot, egy csirkemellet és ami keleti-gyanús alapanyag csak volt a konyhában, azt mind beledobtam – megfelelő sorrendben Aztán egy kis ilyen-olyan keleti szósz, üvegtészta és kész. De ezt annyira szégyellem, hogy konkrétabban le sem merem írni.

Csak az egyik csomag magot használtam fel, a másik a 2012-es év szenzációja lesz!

Egy profi a témáról: Kaldeneker György.