Jó sorsom úgy hozta, hogy tavaly
és idén is eredeti horvát aranydurbincsot tehettem a karácsonyi asztalra. A
tavalyit az Intersparban, az ideit a budaörsi halpiacon szereztem be. Itt
egyébként finom forralt borral kínáltak amíg nézelődtem, ezt a szokást kéretik
bevezetni valamennyi kereskedelmi egységben!
A halak, amint kitekertem őket a
csomagolásból, azonnal felmutatták horvát útlevelüket, azaz az állkapcsuk alá
rögzített bilétát. Ezt leszereltem róluk, amikor az udvaron pucoltam őket, az
utcai járókelők és a settenkedő macskaállatok érdeklődésétől övezve.
Felhasználás előtt finom besóztam a halakat a Pag szigetéről származó tengeri sóval,
amelyet a konyhaszekrény hátsó traktusában dugdosok, és csak a kiemelt
(certifikétes) ételekhez veszem elő, ilyen a balatonakali pirított sózott mandulám
is. Aztán annyira belelendültem, hogy eszembe jutott, van egy dalmát fűszerkeverékem, abból a hasukba szórtam egy keveset és meglocsoltam őket citromlével. Sütés előtt leitattam róluk a nedvességet és
betettem őket a sütőbe, a légkeveréses + grillező funkció égisze alá. Közben
tört fokhagymás olívaolajjal kenegettem őket.
De még fokoztam a tengeri
hangulatot: a garázstetős mángold is előkerült a fagyasztóból, azt is
átforgattam a fokhagymás olajban és már csak egy kis petrezselyem-mártás volt
hátra. Mindezeket sáfrányos rizzsel tálaltam. Nem maradt egy morzsa sem az
ünnepi asztalon, csak a halak csontváza, biléta nélkül, természetesen.