2012. augusztus 16., csütörtök

Somlói összposzt


A „somlói” eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termékek közül legjobban a juhfarkot kedvelem, míg a környezetemben élő édesszájúak inkább a galuskát. (Helyesbítek: most bökdös itt valaki, hogy ő mindkettőt szereti!) Galuskát valamiért főleg nyáron készítek, éppen most fogyott el a legutóbbi adag utolsó morzsája. Jó kis nedves, tacsakos morzsa volt ám! Itt az ideje, hogy leírjam az általam alkalmazott receptet, ami persze a Gundelek tudományán alapszik – csak egy icipicit modernizáltam, kiegészítettem –, a Gundelek receptje pedig Gollerits Károlyén, aki 16 éven át volt a főpincérük. Jó, ha egy alkalmazottnak ilyesmin jár az esze, és még jobb, ha a munkaadó teret enged az újításoknak. Egyébként ez az édesség még nagyon fiatal, kb. 50 éves, bezzeg az enyém ami ma fogyott el, csak négynapos volt.

Először is azt tanácsolom, csak az álljon neki az elkészítésének, aki legalább 10 vendéggel számol. (Aha! Megvan! Tehát ezért készítem gyakrabban nyáron!) Ha tartalmas főétel után kínáljuk, akár 15 főnek is elég ez a mennyiség, pedig a kis 20 x 30 cm-es tepsiben sütöm a piskótalapokat, és rendszeresen bepánikolok hogy kevés lesz, aztán még a negyedik napra is marad.

Mint minden más ételnél, itt is az a fő szabály, hogy tisztességesen tegyük bele mindazt, amit kell, az elérhető legjobb alapanyagokból. Tehát nem homogén piskótakockát készítünk csoki pudinggal leöntve és két egymásra merőleges, dohányfüsttel átitatott tejszínhabcsíkkal díszítve, sem pedig vanília-aromás öntettel újraélesztett cukrászati maradékterméket. Felejtsük el a rumaromát, a diópótlót, a műanyag ízű narancshéjat, a növényi tejszínt, és a bolti piskótát is. Előnye a mindig biztos siker mellett az, hogy 1-1,5 nappal tálalás előtt kell elkészíteni és hűtőszekrényben tartani, élesítéskor már csak egy kanállal ki kell szaggatni és gyorsan felverni hozzá egy kis tejszínhabot.

Nem ajánlott cukorbetegeknek, lisztérzékenyeknek, tojásérzékenyeknek, antialkoholistáknak, dió-, csoki-, citrusallergiásoknak, laktóz-intoleránsoknak, lustáknak, kapkodóknak, takarékoskodóknak, falánkoknak, türelmetleneknek... HAHÓ! VAN OTT MÉG VALAKI?

Forrásmű

Somlói galuska
 
Fényképet nem tudok felmutatni, mert amíg a hűtőben van, nem valami fotogén, a fogyasztáskor pedig nem érek rá fotózni, mert szaggatok, öntet adagolok és learatom az elismeréseket. Szép fotót találni a Somlóiról, amúgy is sokkal könnyebb, mint igazi, finom galuskát lelni manapság egy cukrászdában. A munkafolyamat:

1. piskótalapok sütése (sima, kakaós, diós)

2. öntetek, szirupok elkészítése

3. összeállítás és hűtés

4. tálalás


1. piskótalapok

9 tojásból készítek piskótát. Eredetileg az egész masszát kellene háromfelé osztani, de mivel ez számomra igen nagy feladat, inkább háromszor keverem ki az egyenként háromtojásos piskótát.

Bekapcsolom a sütőt 175º-ra, a tepsit kibélelem sütőpapírral. Felverek 3 tojásfehérjét, beleteszek 3 lapos evőkanál cukrot, a 3 tojássárgáját, csipet sót, és óvatosan belekeverek 3 púpozott evőkanál finomlisztet. Belesimítom a tepsibe és megsütöm. Rácsra téve kihűtöm, lehúzom róla a papírt. Közben elkészítem a következő háromtojásos lapot, amibe 3 lapos evőkanál lisztet és két evőkanál darált diót teszek. Miután megsült, jöhet a harmadik lap, ebbe egy púpozott evőkanál kakaópor kerül. A lapok kb. 2 cm vastagok lesznek és nem hagyom őket kiszáradni, megpirulni, akkor veszem ki őket a sütőből, amikor még ruganyosak.

2. öntetek, szirupok

Mazsola: két marék mazsolát megáztatok annyi rumban, amennyi ellepi.
(Ausztriában a Mautner-féle barnarum nagyon finom, ha arra járok, mindig veszek egy literes üveggel.)

Cukorszirup: 3 dl vízbe 20 dkg cukrot teszek, és addig forralom, míg be nem sűrűsödik. Közben beleszórok egy marék aszalt narancshéjat (a Nobilis cég készít ilyet), vagy ha van kezeletlen narancs, abból kettőnek lereszelem a héját, valamint egy citrom héját is. Ezt a szirupot érdemes korábban elkészíteni, mert ki kell hűlnie, összeérnie. Miután levettem a tűzről, öntök bele kb. 5 cl rumot, ezt le lehet önteni a mazsoláról is.

Dió: kb. 15 dkg diót ledarálok. 

Vaníliás krém: 6 dl tejet felforralok, beleteszem egy rúd vanília kikapart belsejét és a rúd maradékát is, valamint egy leheletnyi sót. Majd gőz fölé tett edénye öntöm, kiveszem a rudat és folyamatosan keverve 5 tojás sárgájával, 10 dkg cukorral és 4 dkg liszttel krémet főzök. A végén sűrű, de jól folyó finom, és szép sárga krémet kell kapnunk.  

Csokoládéöntet: 4 dl tejszínt felforralok, elkeverek benne 30 dkg étcsokoládét és egy löttyintés rumot. Kakaóporral is lehet turbózni, ha nem elég erőteljes. Ez az öntet a hűtőszekrényben várja a tálalás napját. Ha nem elég sűrű, mehet bele még csokoládé, de a csoki puding kizárt! (A Gundel könyv csokimártása egy komoly, tejszínes-tojásos főzött krém, amit a palacsintához is ajánlanak.)

Tejszínhab: 4 dl tejszínt behűtök, mert úgy könnyebb lesz másnap felverni. 

3. összeállítás

Egy nagy és mély tálba

· beleteszem a diós lapot, megöntözöm a szirup egyharmadával, megszórom a dió és a mazsola egyharmadával, rákenem a vaníliás krém egyharmadát

· ráfektetem a kakaós lapot és ugyanígy járok el

· a sima piskótalap egyik felét megkenem baracklekvárral, a lekváros felével lefelé fektetem a rakás tetejére, aztán jöhet a szirup, dió, mazsola, végül a vaníliás krém. Ennek a tetejét natúr kakaóporral szórom meg

· az egészet lefedem, és a hűtőszekrénybe teszem


4. tálalás

Felverem a tejszínt, előveszem a csokoládéöntetet. Kis tányérokra egy evőkanál segítségével galuskákat szaggatok. Megöntözöm az öntettel és tejszínhabot teszek a tetejére.



az eredeti recept innen: Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv .- átdolg. Gundel Ferenc és Gundel Imre .- Bp.: Corvina, 1986.

6 megjegyzés:

  1. Hogy szeretném én ezt a könyvet:)

    VálaszTörlés
  2. Amikor ebéd után a férjem a gyönyörtől aléltan megkérdezi: Hogy tudsz ilyen jót főzni?, szerényen mindig csak azt szoktam válaszolni, hogy bele kell tenni az ételbe, ami belevaló...

    VálaszTörlés
  3. Kati, lehet kapni antikvár oldalakon, nem is sok pénzért. Ajánlom még ezt is: Gundel Imre: "Gasztronómiáról és Gundelekről".

    phzs, azért a szakismeretet ne poroljuk le magunkról! Még a végén azt hiszi a férjed, hogy minden feleség így főz!

    VálaszTörlés
  4. Megint nem jókor voltam nem jó helyen :-), ebből (is) kimaradtam.

    VálaszTörlés
  5. A somlói piskóta - a galuschkának nincs morzsája :-) - a sósperec és a parázson sült gesztenye mellett sajnos hiánycikk Skandináviában. Nem vagyok biztos abban, hogy elkészítem, de emlékeztetőnek jól fog a poszt.

    (Gundel könyvből kettő is van a polcomon - magyarul és angolul.)

    VálaszTörlés
  6. ma ettem Neszmélyen a Hilltop teraszán. pont arra gondoltam, hogy mikor jön hozzám 15 ember, mert kkizárólag akkor lennék hajlandó megcsinálni:-DD

    VálaszTörlés