Zsályaszendvics – VKF! 51.

A korábban aktívan működő "Vigyázz! Kész! Főzz!" mozgalmat most újabb fordulóra hívja a Nyárikonyhában tüsténkedő bloggertársunk. A feladat: levelekkel kell főzőcskéznünk, de gyorsan, mert mindjárt seprűvégre kerülnek és terelgethetjük befelé őket a komposztálóba. Nem volt kétséges hogy a zsályát választom, mert a másik kedves levelem, a mángold már elég teret kapott itt e blogon.

 

Amikor vendégeket fogadok és napokon át sütök-főzök, ágyneműt mosok, mindig azt hiszem hogy nekem van a világon a legtöbb rokonom. De nem! A zsályának sokkal több van! Ők nem egészen pontosan hétszázan vannak és elég nagy diaszpórában élnek a világ kellemes helyein. Közülük én az un. kerti zsályát, orvosi zsályát tartom (salvia officinalis), de tervezem a látnoki zsálya (salvia divinorum) beszerzését is, csak előbb meg kell néznem a vonatkozó jogszabályokat, nehogy aztán börtönnaplóba menjen át a saját leve. (Ha mégis így alakul, a cím ez lesz: "Fogságom blogja".) 

Lehet hogy maradi vagyok, de a sokféle zsálya közül legszebbnek a zöld színűt látom. Nem véletlen, hogy a klasszikus angol autómárkák repertoárjában a kezdetektől ott szerepel ez a szín. Aki nem hiszi, járjon utána a keresőkben az alábbi szókapcsolatoknak: Aston Martin + sage green, Bentley + sage green, Rolls Royce + sage green. Ebből egyenesen következik, hogy a gasztrosznobság elengedhetetlen alapanyaga ez a fűszer- és gyógynövény. És talán ez a szín megy legjobban ahhoz a puha látványhoz, amit a kertész szakirodalom úgy ír le, hogy a levél "szürkén molyhos szőrű". Egyaránt kellemes őt megsimogatni, megenni és kimondani is! Vajon hányan mondták ki előttem, mire a latin salvia (salvus: ép, egészséges) szóból kiesett a v, és a maradék „salia”-ból kizöngésedett ez a gyönyörű szó: ZSÁLYA? 

Sertéshúsos és belsőségből készült ételekbe, kolbászokba, sajtos fogásokba teszek a leggyakrabban zsályát, és időről időre beleszagolok a zsályás üvegcsémbe, amelyben az ősz elején megszárított és összepöndörödött leveleket tartom. A VKF!-re pedig egy olyan ételt készítettem, ami előételnek vagy borkorcsolyának alkalmas leginkább.

Zsályaszendvics

A zsálya leveleit megmostam, majd rácsra téve megszárítottam. Minden második levélre tettem egy-egy szelet mozzarella sajtot, amibe belenyomtam egy-két ajókát. Befedtem egy másik levéllel, óvatosan összenyomtam. Ha nem lett volna olyan lágy a sajt, mint amilyen volt, inkább két vékony szeletet vágtam volna belől és közéjük tettem volna a halat. 
Hagyományos módon paníroztam, illetve a tojásba és a zsemlemorzsába duplán. Működik sör-vagy bortésztával is, de akkor kicsit amorfabb az eredmény, és több a pancsolás. Frissen jó csak, amikor még roppan és folyik.

.

Nem véletlen, hogy zsályazöld tálam is van...