Eleinte szégyelltem azt a téli tevékenységet, amikor a
meleg szobában begubózva kis térképeket szerkesztgetek számítógépen a
konyhakertről és beleírogatom, hogy hova mikor mit vetek. Ilyenkor többször átnézem
a maggyűjteményemet, – ami egy cipősdobozban lakik, két rekeszben a zöldség- és
virágmagok –, képzeletben megpörgetem a vetésforgót és a szakkönyveket lapozgatom.
Családtagjaim minden évben körbenevettek, hogy micsoda egy tudományos paraszt
vagyok én, de egyszer aztán eljött az igazság pillanata! Martha Stewart, minden
amerikaiak háziasszonya kimondta azt a szót, hogy
"fotelkertészkedés", ami nála nagyjából ugyanezt jelenti,
csak ő még elegáns növénykatalógusokat is átnéz, megrendel
ezt-azt pár ezer dollárért, míg én a kertészboltokat járom, kezemben cetlivel.
Így lettem legalizálva és erkölcsileg is felemelkedve az újvilági magaságyások
szintjére.
Februárban kezdem a magvetést, 8-12 héttel a kiültetés
előtt. Nem érdemes profi szaporítóládára pénzt költeni, megfelel a kisebb
cserép, tejfölös doboz, de szerintem legjobb összegyűjteni az egynyári
virágok kis műanyag "cserepeit". Ha van lyuk az alján az a jó,
ha nincs, fúrok rá, mert a víznek menekülő utat kell biztosítani. Az
edénykék aljára kevés tőzeget szórok, aztán általános virágföldet, de léteznek speciális
szaporítóföldek is. Világos, nem túl meleg helyre teszem a cserepeket és
gondoskodom a folyamatos, de óvatos vízellátásról. Ha sok felesleges pénzem
lenne, mesterséges fényforrásokkal is beragyognám mindennapjaikat, illetve az
éjszakáikat, ahogy ezt Hollandiában láttam. Akkor éjt nappallá téve fejlődhetnének.
Azt írják a szakkönyvek, mérjük fel mennyi terményre
lesz szükségünk, ne vessük el az összes magot, de ez éppolyan lehetetlen érzelmi
feladat, mint svédasztalnál visszafogottan csipegetni. Szerintem,
ha már kinyitottuk a magos zacskót, ne tartogassuk sokáig a maradékot, inkább ajándékozzuk el a felesleges
palántákat, többségük egy erkélyen is megél. A szakkönyv-vásárlásnál érdemes
megnézni, hogy a világ mely táján írták a könyvet, mert néhány ezer
kilométernyi távolság köztünk és szerző között áthidalhatatlan problémákat
vethet fel. Ezért is ajánlatosabb a magyar szakemberekre támaszkodni és az antikváriumokra,
ahol pár forintért vehetünk kertészeti könyveket. Ezek nem elegáns
fotóalbumok szórakoztató fordítási hibákkal, hanem lektorált, szikár szakkönyvek, amelyek a tavasz és a nyár fogalmán ugyanazt
értik, mint mi.
Többféle paradicsom- és fűszermagot ültettem már el, mindegyiket
megjelöltem földbe tűzött kis táblácskával, amire ráírtam a leendő
palántanövény nevét, fajtáját. Ha ezt elmulasztom, könnyen úgy járhatok, mint a
felirat nélküli fagyott húsdarabbal, amiről kiolvadás után derült ki, hogy
csokitorta. Ha nem sikerül a palánta vagy magról serkent növény termesztése,
tavasszal veszek majd ilyesmit a piacokon vagy a kertészetekben, és nagyon
fogok izgulni, nehogy becsapjanak a kertész kollégák. Meg a gonosz fajtájú palántaárusok.