Ízes útinapló 3. rész – arról, hogy járjuk az utunkat
Miközben a keleti filozófiáknak megfelelően járom a saját utamat, amennyiben lehetőség adódik, le-letérek valamelyik borútra, szilvaútra, olajútra, lényeg hogy enni vagy inni lehessen vándorlás közben. A sors most a Champagne-i pezsgőútra vezérelt. Az országosan különben igen jól szervezett turista iroda hálózat éperney-i ágenciójában az információ és az ingyenes várostérkép mellé mindjárt pezsgőkóstolót is adtak. Minden nap két helyi pince mutatja ott meg magát és biztatja a látogatókat pincelátogatásra és vásárlásra, üzemlátogatásra és vásárlásra, szüretlátogatásra és vásárlásra, kóstolóra és vásárlásra, valamint internetes böngészésre és vásárlásra.
Az office-ben megkóstolhattuk a helyi Ratafiát is, ami borpárlatból készült likőr, ki ezt ki azt áztat bele szerte Európában, de ez itt megőrizte lágy törköly-ízét. A Ratafiával töltött csoki, ami általában pezsgődugó alakú, a legjobb turistavakítás. De soha rosszabbat!
Az egyik termelő azt mondta nekünk, Franciaországban évente fejenként 2-3 palack pezsgőt isznak meg.
- És itt Önök? - kérdeztük.
- Legalább hetente egyet!
 |
| Charles Mignon champagne-ja |
 |
| Ez is egy kis Champagne - a verduni csatatéren |
Ezek már nem is morzsák... Kortyok! Irigylésre méltóak. :-)
VálaszTörlésLátom, hogy volt mibe mártogatni a morzsákat :-)
VálaszTörlésCsodás utatok volt....csak súgva, halkan írom, hogy nem szeretem a pezsgőt, semmilyen alkoholt sem, talán szüretkor a mustot, és utána az első újbort, amiből picit szívesen és jóízűen iszom, menthetetlen vagyok.
VálaszTörlés