Kossuth-kifli az ünnepre

Az idei Kossuth-kiflim afféle penitenciaként született, mivel tavaly ilyenkor éppen a sütőbe toltam be a tepsit, amikor belém hasított a felismerés: jó ég, de hiszen az Ausztriában vásárolt lisztet tettem bele!!!!! Úgy éreztem, ezzel kimerítem a hazaárulás törvényi tényállását, erkölcsileg pedig nem merek többet a habüstömbe nézni. De tisztelt bíróság, mentségemre mondom, én csak a kiegyezést próbáltam megünnepelni ily módon, és biztos vagyok abban, hogy 1867-ben maga Ferenc József is elmajszolt titokban egy Kossuth-kiflit. (A császárt és a kormányzót már egy korábbi posztomban lebuktattam!)

Tegnap talán mindent jóvá tettem azzal, hogy direkt komáromi liszttel sütöttem a süteményt, azért azzal, mert mégiscsak ők tartottak ki a legtovább, nem engedve a 48-ból. (Apropó, Komárom. Ha valaki még nem járt a komáromi erődben, haladéktalanul menjen el, mert igencsak nagy élményben lesz része. Mellesleg egy kenyérmúzeumot is betelepítettek oda. Tovább fokozható az élvezet, ha a múzeum-látogatás után átmegyünk Szlovákiába és bekapunk egy jó kis knédlit!)

Egyébként a Kossuth-kifli körül is olyan nagy kérdőjelek tornyosulnak, mint a császármorzsa körül, mert nem egyértelmű hogy ez az édesség egy kiflialakúra szaggatott vajaspiskóta, vagy egy pozsonyi kiflihez hasonló mandulás töltött sütemény, amit a híres pozsonyi Palugyay-féle Zöldfában sütöttek, az ott országgyűlésező Kossuth nagy örömére. (Palugyayt egyébként Inyesmester is sűrűn látogatta, ha Pozsonyban járt lóversenyen.) Nekem a vajaspiskóta-változat van genetikailag kódolva, ezért mindig ezt sütöm. Aki igazi hazafi, főzzön mellé (elé) Jókai-bablevest!

a sütemény színe azért sárga,
mert rokonoktól kapott, tyúkok által tojt tojást használtam,
amely tyúkok nyírségi kukoricán és borsodi kapirgálón élnek

Kossuth-kifli
(egyszerű vajaspiskóta, dió/mandula szórással, kiflialakúra vágva)

20 dkg vajat habosra keverek 20 dkg cukorral, majd egyenként hozzá adom négy tojás sárgáját. A fehérjéket külön felverem egy csipet sóval. Fél citrom reszelt héját, fél zacskó sütőport is keverek bele, majd a habbá vert fehérjéket óvatosan beleforgatom egy kézi habverővel. 18 dkg lisztet (fele sima, fele rétes) is beleszitálok és elkeverem. Kisebb tepsibe (20x30cm) sütőpapírt terítek és belesimítom a tésztát. Tetejére két marék durvára vágott diót szórok, de ha mandulát teszünk, az még jobb, azt szerette Kossuth is és így mégiscsak létre jöhet valamiféle újabb kiegyezés.

170°-on sütöm, míg enyhén barna nem lesz. Rácson hagyom kihűlni, majd deszkára emelem és egy fánkszaggatóval félholdakat vágok ki belőle. Miért félholdakat? Gondolom ezzel emlékezünk meg arról, hogy Kossuth miután átadta Görgeynek a hatalmat, Törökország felé vette az irányt. Vagy csak azért hogy végre kijöjjön a kifli-alak?...