
Ámde a tél csak ideiglenes vonult vissza, rendezte sorait és hétvégén zseniális hadicsellel egy komplett nyári vihart zúdított a nyakunkba, jéggel, villámlással, fakitekeréssel. Majd a meteorológusokkal megüzente: itt vagyok megint a kertek alján, reszkessetek, fázzatok!
Így már akkora kavarodás támadt az évszakok körül, hogy kénytelen voltam a konyhaasztalra csapni: „Most már elég. Jön a tavasz és punktum!”


Előkaptam a nemrég Franciaországból kapott rózsaborsot, kicsit megtörtem a mozsárban néhány szem koriander, szárított kakukkfű és rozmaringágacska társaságában. A (...)sajtot kis kockákra vágtam, belerakosgattam a még Horvátországból hozott ajókás üvegekbe, amelyeket miután kiszopogattam belőle a szardíniákat (a másik kedvenc bonbonom!), persze nem dobtam ki, mert tisztességes hobbiszakács soha semmit nem dob ki, egyszer minden valamire csak jó lesz, ezért aztán nem is lehet belépni a kamrájába. Tehát a kockák közé ment a fűszerkeverék, az aljára magyar fokhagymadarabkák, borókabogyó, olasz chilipaprika, török babérlevél és rá az illatos fűszerkeverék. Majd felöntöttem az egészet görög olívaolajjal.

Az üvegcséket finoman előretoltam a tűzvonalba, azaz a teraszra, ahol a tél hörögve torkához kapott és menten felfordult. Szövetségesem, a Nap, amely oldalról indított átkaroló hadműveletet, diadalmasan mutogatta magát az üvegeimen.
Most már csak 1-2 hét érlelési idő a hűtőben és jöhetnek a pirítósok, friss bagettek, ezek nagyon szeretik, ha nyakukra ültetnek egy-egy kis fűszeres (...)kockát. És jöhet a tavasz is.
Most már csak 1-2 hét érlelési idő a hűtőben és jöhetnek a pirítósok, friss bagettek, ezek nagyon szeretik, ha nyakukra ültetnek egy-egy kis fűszeres (...)kockát. És jöhet a tavasz is.