Összeurópai télűzés

Múlt héten a tavasz ragacsos ujjaival nagyot lapozott a naptárban. Kopogtatás nélkül ránktört, mindent felmelegített, mindenkit hunyorgásra kényszerített, kicsalogatta a tulipán- és krókuszhajtásokat a földből. Kerti grillsütőnk feljött a pincéből, meglátta a saját árnyékát, kétlábra állt, beleszippantott a zsongó levegőbe és elhatározta, októberig vissza sem megy barlangjába.
Ámde a tél csak ideiglenes vonult vissza, rendezte sorait és hétvégén zseniális hadicsellel egy komplett nyári vihart zúdított a nyakunkba, jéggel, villámlással, fakitekeréssel. Majd a meteorológusokkal megüzente: itt vagyok megint a kertek alján, reszkessetek, fázzatok!
Így már akkora kavarodás támadt az évszakok körül, hogy kénytelen voltam a konyhaasztalra csapni: „Most már elég. Jön a tavasz és punktum!”

Benéztem a hűtőbe, ahol hónapok óta állomásozott egy nagydoboz (...)sajt. Azért nem írom le, hogy milyen, mert ez a sajt már nem EU-kompatibilis. Ugyanis az Európai Bizottság döntése szerint (...)sajtot csak akkor nevezhetünk (...)sajtnak, ha otthonában, Görögországban készül, friss juhtejből. Ez meg szegény csak made in Germany, talán lengyel vagy magyar tejből poshasztották és maximum a weichkäse nevet viselheti. Időnként meglepem magam a dánok által előállított fűszeres, olívaolajos (...)sajttal, nagyon szeretem, ez az én kedvenc bonbonom, mindig csak 1-2 kockát kapok be belőle. Na, most magam is készítek ilyet – határoztam el - ezzel fogok teletűzni.

Előkaptam a nemrég Franciaországból kapott rózsaborsot, kicsit megtörtem a mozsárban néhány szem koriander, szárított kakukkfű és rozmaringágacska társaságában. A (...)sajtot kis kockákra vágtam, belerakosgattam a még Horvátországból hozott ajókás üvegekbe, amelyeket miután kiszopogattam belőle a szardíniákat (a másik kedvenc bonbonom!), persze nem dobtam ki, mert tisztességes hobbiszakács soha semmit nem dob ki, egyszer minden valamire csak jó lesz, ezért aztán nem is lehet belépni a kamrájába. Tehát a kockák közé ment a fűszerkeverék, az aljára magyar fokhagymadarabkák, borókabogyó, olasz chilipaprika, török babérlevél és rá az illatos fűszerkeverék. Majd felöntöttem az egészet görög olívaolajjal.

Az üvegcséket finoman előretoltam a tűzvonalba, azaz a teraszra, ahol a tél hörögve torkához kapott és menten felfordult. Szövetségesem, a Nap, amely oldalról indított átkaroló hadműveletet, diadalmasan mutogatta magát az üvegeimen.
Most már csak 1-2 hét érlelési idő a hűtőben és jöhetnek a pirítósok, friss bagettek, ezek nagyon szeretik, ha nyakukra ültetnek egy-egy kis fűszeres (...)kockát. És jöhet a tavasz is.